Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József- Szláv eredetű helynevek az ún. Tiszaháti-területen

re, kutatásaik hasznos támpontul szolgáltak nekem is. (Vö. az említett kézirat 6. oldalával. A szerzők engedelmével — amelyért ezúton is hálás köszöneteimet fejezem ki nekik — bizonyos részeket, többnyire minden változtatás nélkül átvettem tőlük. A rövidség kedvéért ilyenkor Nyh jelzéssel hivatkozom rájuk, megadom a kéziratuk oldalszámát, a helynevek részletes felsorolásánál pedig azt a sorszámot, amellyel ők láttáik el szócikkeiket kéziratukban). A jeles nyíregyházi szerzők maguk is kiemelik (7), hogy a falvak történetének a megírásában a taté

T' l,

;rás előtt csak aránylag kevés oklevél anyagra támaszkodhattak. L , oklevél anyag csak a tatárjárás után gyarapodik, de ez is elsősorban birtokjogi vonatkozású, mely a helynevek eredetét gyakran csak halványan világítja meg. „Mégis a bennük rejlő történeti, földrajzi, művelődéstörténeti adatmennyiség felbecsülhetetlen kincse a történeti kutatásnak." (8) 1.5. A helynevek elemzése bizonyos mértékig választ adhat arra a sokat vitatott kérdésre, hogy milyen nyelvű, vagy nemzetisegű népek laktak Magyarország területén a honfoglalás előtt, illetve a honfoglalást követő évszázadokban. A nevek eredetének a megfejtésében azonban nagyon óvatosan kell eljárnunk. Mező András—Németh Péter említett tanulmánya (sajtó alatt, 13) ezt az elvet követi, sohasem esnek túlzásba és hangsúlyozzák, hogy a neveket nem úgy kell, „hanem nyelvünk, népünk múltjának és sajátosságainak ismeretében úgy 1 ehet" magyarázni. V. Smilauer (Üvod do toponomastiky. Praha, 1963. Statni ped. nakladatelstvi) is a középutat tartja helyesnek az etimologizálásban és joggal idézi J. Grimm szavait: „Mindent meg akarok ugyan magyarázni, amit tudok, de nem tudok mindent megmagyarázni, amit akarok." 1.6. Az etimológus természetesen nem nélkülözheti a történeti, nyelvészeti és régészeti adatokat, bár az utóbbiakkal kapcsolatban Kniezsa István eléggé szkeptikus, amikor azt tartja, hogy a régészeti leletek eléggé bizonytalanok és jellegtelenek. (3) 1964—65-ben Erdélyi István dr. ásatásokat végeztetett a mai Magyarország ÉK-i részén, az egykori Bereg és Zemplén megye területén. (L. István Erdélyi: Forschungen auf awarenzeitlichen Siedlungen. — I. Mi^dzynarodowy Kongres Archeologii Siowianskiej, T. III. Nadbitka). Archeológiai talajleletek alapján VII—

IX. századi települések nyomaira bukkantak Kisvarsány és Gergelyingornya közelében. Az utóbbi helység mellett, a Makócsa patak partján, három földkunyhó is felszínre került. Az ott talált tárgyak arra mutatnak, hogy a település a honfoglalás után is megvolt még. 1.7. A történelmi Bereg megye elődjének a régebbi Borsova megye tekinthető, mely a XIII. századig állt fenn. „A tatárjárás után (1241) bomlott meg Borsova megye területi egysége: a Tiszától nyugatra eső részét Szabolcs megyéhez csatolták, míg a Tiszától keletre eső nagyobb hányada Bereg megye néven vált önállóvá és ismertté." (Nyh 14—15). A Tisza és Borsova összefolyásának közelében épült a borsovai vár. „Ez időben élt ispánjának, Borsnak nevéről nyerte mind a megye, 236-