Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Lőkös István: Egy Krleza-novella magyar motívumai

Unitis Deák-féle, magyar változatú idézetével: »Bizalmam az ősi erényben« — a huszárlovarda előtti kovácsműhelytől, ahol szakadatlanul zengett az üllő, a tiszti étkező előcsarnokában az oroszlános, tükrös és ágyús, wagneri barokk heraldikától, a tobzódó, ifjúkori, léha élettől (ahogyan már az ilyen garnizonokban a gazdag szülők egyszülött huszárfiai élnék) Londonig és Berlinig, ahol később, mint magyar ösztöndíjas, tanulmányévét töltötte, Krizsovec Iván tüneményes könnyedséggel haladt szépen ívelő pályáján. Az egészséges, intenzív, tehetséges ifjúság mindent legyűrő, lírai lendületével, az ifjúságéval, amely nem ismer botlasztó problémát, hanem csak él: szilajon, tobzódón. és örömmel. Be pazar és szép és érdekes is volt akkor minden!"-'' És ezt az ifjúságot mennyi pécsi hangulat lengi körül még mindezeken túl is, a novellában is, meg a valóságban is. A „város barokk tornyainak harangzúgása", a „százados gesztenyefasétány" s „a cukrászda a kormos házakkal zsúfolt, zegzugos, forgalmas sikátorban"

2

7 máig megmaradt pécsi valóság, ha változottan, több mint félszázad elteltével is. A pécsi gesztenyefák ma is megvannak, s megvan a cukrászda is, melyet — s ez aligha kétséges — az egykori Kaflich-cukrászdával azonosíthatunk, amely a hajdani Király utcában (ma Kossuth Lajos utca) állott s a Kaílich-család leszármazottainak tanúsága szerint a kadétok vasárnap délutáni szórakozóhelye volt. Mindezt — mint írói élményt, s a művek világát kitöltő motívumrendszert — a századelő emlékeiből varázsolta elő az írói képzelet s tette egy letűnt és beteg kor szépíróilag hitelesített valóságanyagává. S a teljesség kedvéért jegyezzük meg: nemcsak itt, a Krizsovec Ivánról szóló novella lapjain, hanem a Temetés Terézvárott (Sprovod u Teresienburgu) c. 2

8 elbeszélésben, meg tán még a Filip Latinovics hazatérése (Povratak Fiiipa Latinovica) c. regényben is — transzponálva ily módon most már nemcsak az egykori Dél-Dunántúlt, hanem az egész monarchiát átszövő, provinciális és súlyos társadalmi konvenciókkal terhes életanyagává. Ahogy a novellában egy helyütt megszövegezi Krleza — kiegészítve most már a tízes évek Budapestjének arisztokrata-dzsentri-nagypolgári hangulataival is a képet: „A pénztáros kisasszonyok és bordélyházi dorbézolások éppúgy, mint a huszárok nótázgatása, ha déltájban, hazatérőben, porfelhőben, csörgő szablyák és dobogó paták zajában rágyújtanak a Frank Ignác—Petőfi dalra: Befordultam a konyhára! A lipótvárosi parvenük enteriőrjei, ahol a szalonokban és klubokban hatalmas, erdélyi, tömött medvék névjegygyűjtő szelencét tartottak mancsukban, ahol a falakat diófa burkolat és gazdag faragványdísz borította, s a fürdőszobákban csupa színezüst minden fémtárgy; ahol a koponyák kongtak az ürességtől és a góthai almanachból származó, pár siralmasan sekély adattól; ahol csaló nagykereskedők és kétéves magyar előnevű nemesek egész nap chemin de fereztek és megint csak chemin de fer-eztek — itt hallgatta Krizsovec Iván az arisztokrata- és zsidóvicceket meg anekdotákat. Nizzai galamblövészetről, bridzsről, bookmakerekről és gépkocsikról beszélgetett gondtalanul, mit sem törődve a kulisszák mögötti élettel, mint ahogy a rivaldafényben lovagi kosztümben éneklő fiatal tenorista sem gondol semmi másra, csak szerepe gyöngébb pontjaira" 230-