Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Bitskey István: A Kalevipoeg, az észtek nemzeti eposza

Be szép voltál, hogy elmentél, Udvarunkról útra keltél! Ám a sasfi éles körme Ártatlan vért onta földre: Egv kis szűz szívét megölte! Két gyilkosság véres vádja Nem engedd megpihenni, Szívét bánat bárdja sebzi; Éltet adott néki anyja, Lelkét oda nem adhatta! Vigyázz óva, sasfióka: Kardnak éle könnyen elér, Tudd meg, hogy vért kíván a vér! Vége ... jaj, már nem felelhet Kedves szüléd kővé dermedt!" (90. 1.) * ,,Ne sírj, ne sírj, én fiacskám, Ne keseregj, kedves árvám! Bárhol bolyongsz, édesapád Sírjából is vigyáz reád, Véletlen, ha bűnbe estél, Jóvá-tenni törekedjél!" (98. 1.) Kalevipoeg ezután felveszi a harcot népe minden ellenségével, a gonosz finn varázslóval, az örclögfiakkal és a levegő tündérével. Közben a csodakard a Kääpe-folyoba esik. Ö azonban ezt nem veszi ki onnan, hisz az ifjúkori bűnére emlékezteti és azt a kétértelmű átkot mondja rá, hogy ha előbbi gazdája megközelíti, vágja el annak lábát. Ám az alvilág sötét hatalmai nem nézik jó szemmel, hogy hősünk meg akarja változtatni a világot: a régi, széttöredezett, elszigetelt, falusi életre korlátozott, önmagába és saját zord babonáiba zárt régi világ helyett egy egységesebb, erősebb birodalmat akar építeni. E komoly munkát át-át szövi az egészséges népi humor is: amikor Kalevipoeg és Alev a Kikerperamocsarat zsinórral és lécekkel kezdik felmérni, a vízi ördögöt is megtréfálják; ráijesztenek, hogy a Mustapalli-folyót is elrekesztik. Az ördög azt ígéri, megtölti sapkájukat arannyal, mire Kalevipoeg és társai alkura lépnek vele; csakhogy sapkájuk alatt a földbe mély gödröt fúrnak, s a lyukas sapkát hiába töltögeti kinccsel az ördög, sose lesz tele. Az így nyert kincset Kalevipoeg várépítésre használja fel. Közben kétszer jár a pokolban ahol legyőzi az alvilág fejedelmét, megtréfálja az ,,öreg Szárvikot" és sok kinccsel tér vissza. A XV. ének az észt népi humor gyönyörű bizonyítékaKalevipoeg finom szellemességgel veri vissza és teszi nevetségessé az ördög sógorának minden támadó jellegű közeledését. Az észt eposz hőse azonban nem elérhetetlen magasságban lebegő misztikus nagyság, természetfeletti jelenség, hanem egészséges, testi'leg220-