Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

Bár az első félévet az első és második évfolyam együttesen 3,5-es átlageredménnyel zárta, az első félév folyamán a lemorzsolódás mégis meglehetősen nagy volt. Az 1949 szeptemberében beiratkozott 289 hallgató közül 1950 februárjáig 47-en morzsolódtak le. Igen nagy volt a lemorzsolódás az első évfolyamon, ahol a szeptemberi 213-as létszámból 44 emberrel kevesebb iratkozott be a második félévre, a másodévről mindössze 3 hallgató távozott el. Ha megnézzük alaposabban az elsőéves hallgatók eltávozásának okát, meglátjuk, hogy a lemorzsolódás mindjárt az első félév elején megindult, tekintettel arra, hogy a minisztérium sem ösztöndíjat, sem kollégiumi elhelyezést nem biztosított kellő mértékben. Mint már korábban említettük, a kollégiumi elhelyezés fölött a Kollégiumok Országos Tanácsa döntött, itt nagyon szűk kereteket szabtak meg az egri főiskola számára. Ugyanez a szerv döntött abban, hogy a nem kollégiumban lakók közül kik részesülhetnek menzai ellátásban. Ez a szerv határozta meg azt is, hogy hány hallgató kaphat ösztöndíjat. Sok munkásparaszt származású hallgató anyagi okok miatt hagyta abba főiskolai tanulmányait már 1949 októberében vagy novemberében. Ilyen okok miatt húszan távoztak el a főiskoláról. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a bürokrácia meglehetősen nagy volt, s ez nagymértékben megnehezítette az új intézményekben a folyamatos munka menetét. Más téren is problémák mutatkoztak a szocialista oktatási rendszerben, és ez mindenképpen indokolttá tette, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1950 tavaszán vizsgálat alá vette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkáját, és 1950 áprilisában határozatott hozott a VKM-ben működő reakciós és jobboldali erők leleplezéséről. A párthatározat foglalkozik a pedagógusképzéssel s a pedagógusok problémájával is. Megállapítja, hogy hibás felfogás volt a tanítóképzéssel kapcsolatban az, hogy a középfokú pedagógusképző intézményeket meg kell szüntetni és az alsó tagozatos nevelőképzést is a pedagógiai főiskolákra bízni. Ez az elképzelés gyakorlatilag azt eredményezné, hogy még évtizedek múlva is fennállna a pedagógushiány, és a tervezett kultúrforradalmat nem tudnák megvalósítani. A párthatározat megállapítja, hogy jelentős a pedagógushiány, éppen ezért gyorsítani kell a pedagógusképző intézményekből kibocsátható új szaktanároknak a képzését. Kimondja a párthatározat, hogy a pedagógusképző intézményekben növelni kell a munkás- és parasztfiatalok felvételét, mert ők állnak legközelebb a dolgozó néphez és ezek a fiatalok tudják megvalósítani a parasztság és munkásság felemelését. Ugyancsak megállapítja a párthatározat, hogy a felsőoktatási kollégiumokban helytelen szemlélet alakult ki, tovább él a NÉKOSZ-szellem, ami avantgardizmushoz vezet és mindenképpen károsan befolyásolja a párt vezető szerepét. A párthatározatot minden felsőoktatási intézményben megvitatták, és természetszerűen az érvényes volt az egri pedagógiai főiskolára is. A párthatározat nyomán nagyarányú leváltások történtek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, a főiskolán pedig ennek eredményeképpen 1950 nyarán számos változás következett be. Egyrészt megerősödött a párt vezető szerepe minden felsőoktatási intézményben, másrészt szervezetileg 16