Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Nist a szabályok túlhangsúlyozásának veszélyére int: „Men, not grammatical rules, generate senteces", és „In the future, therefore, generative grammar will have to get to know the men if it would fully understand their sentences" [30:107]. (,,A mondatokat az ember alkotja és nem a szabályok. Ezért a jövőben a generatív grammatikának az embert kell megismernie ahhoz, hogy az ember mondatait megértse.") Ezt a frontális és nem alaptalan támadást a tárgyalt nyelvlélektani irányzat ellen a vele kapcsolatos kísérletek eredményeinek kétértelműsége is támogatja. Ezt a szovjet pszicho-nyelvészek is elismerik, ezért nem foglalt állást eddig a fenti kérdésekkel (kapcsolatban a szovjetunióbeli szakirodalom sem. Leontyev a kísérleti eredmények (elsősorban Slobin fentebb leírt kísérlete) alapján leszögezi, hogy „létezik a közlésnek valamilyen tárgyi vagy invariáns eleme, amely csak részben felel meg a mondat nyelvtani struktúrájának, de hat a nyelvlélektani közlésalkotás törvényszerűségeire" [19:123]. Ez az invariáns elem tehát jelenleg még ismeretlen. A közlésalkotás három fázisát is mint hipotézist írja le Leontyev. Ezek: 1. a közlés lineáris, grammatikailag még amorf struktúrájának megszerkesztése (конструкция линейной внеграмматической структуры высказывания), 2. е szerkezet grammatikai mondattá strukturálása (преобразовании етой структуры в грамматическую структуру предложения], 3. az utóbbi megvalósítása, szóbeli/írásbeli közlése (реализация последпего). A nyelvlélektan számos szemantikai kérdést is új megközelítésben igyekszik megoldani. Vegyük pl. a szavak kiválasztásának kérdését. Valamely nyelvet beszélő egyén tartós emlékezetében több ezer, több tízezer lekszéma van elraktározva. Beszéd közben viszont lehetetlen az egész szókincset számbavenni ahhoz, hogy a szükséges szót megtaláljuk. Létezik tehát az emlékezet működésének olyan elve, amely a szókészlet-halmazból a szükséges szók pillanatok alatt történő kiválasztását lehetővé teszi. Katz és Fodor [31] szerint ez a kiválasztás kétféle ismérv, szemantikai és grammatikai ismérvek alapján történik (semantic markers, grammatic markers). Ha a szavakat csak grammatikai jegyeik alapján választanánk meg, grammatikailag helyes, de tárgyi tartalom szerint értelmetlen mondatokat, fordított esetben rendetlen szóhalmazt kapnánk. Az egyébként eredeti gondolatmenet nem juttat azonban bennünket közelebb a tartós és operatív emlékezet működésének megértéséhez. E kérdés kapcsán — de mint még fel nem tárt törvényszerűség önmagában is — figyelemre méltó a verbális szatiáció jelensége: a szó jelentésének az egyén számára történő felbomlása, megszűnése a szó gyors egymásutánban történő ismétlése esetén. Leontyev [19] szerint e jelenség tanulmányozása fényt vethet a szók szubjektív szemantikai rendszerére valamely szó szatiáció jának más szók jelentésére gyakorolt hatása megállapításának útján. A szók szemantikai elrendeződésének ismerete pedig közelebb hozhatja a fenti probléma megoldását. Ez irányú kísérletek főleg az Egyesült Államokban folynak [32]. 250