Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Debreceni Ev. Ref. Főgymnasium 1894/95-i értesítője beszámol [42], 1801ben az egyházkerület bizottságot küldött ki: készítsen tervet a tanítandó tudományokról, és tegyen javaslatot: kire lehetne bízni a tankönyvek megírását. Ez a bizottság javasolja: minthogy a Debreczeni magyar grammatika az iskolák számára igen bő, jó volna belőle kivonatot készíteni. — Ez az igény más oldalról is jelentkezett, így valóban el is készült ez a rövidített kivonat: a debreceni grammatika 1808-ban [43]. A kivonat szerzője nem tüntette ugyan fel, hogy munkája átdolgozás, de nyilvánvaló a hasonlóság, sőt helyenként az azonosság a két mű között. Felosztásában azonban már határozottan 3 fő részt különít el: I. a Magyar szóknak helyes leírásáról és kimondásáról, II. a Magyar szóknak tulajdonságairól és változásairól, III. a Magyar szóknak a beszédbenn való egybeszerkesztésének módjáról. Lényegében tehát már a ma is szokásos hármas felosztást találjuk: hangtan, szótan, mondattan. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a könyvnek a tanítóhoz intézett előszavában a szerző hangoztatja, hogy az anyanyelv alapos tudása nélkül idegen nyelvet tanítani „haszontalan fáradság". Ezért lelkére köti a tanítóknak, hogy a magyar nyelvtant maguk is jól megtanulják. A XIX. sz. első negyedének egyik jelentős munkája Verseghy Ferenc Epitoméja [44]. Az iskolai oktatásban is használható jó magyar nyelvtan megjelentetését sürgető általános követelés hatására 1814-ben a helytartótanács Verseghyt bízta meg azzal, hogy egy jó magyar grammatikát szerkesszen. Verseghy 1816-ban megírt latin grammatikáját 1817-ben követte egy német grammatikája, és utána 1818-ban a magyar nyelv nyelvtanának megírására is vállalkozott [45]. Ennek az 1818-as magyar nyelvű nyelvtannak az olvasóhoz intézett bevezető sorában maga is elmondja, hogy grammatikáink száma már harmincnál is többre megy. Ezek egymástól „több mivolti dologban" különböznek, mert ,,az egymással ellenkező rideg szokások, és önkényes vélemények" összezavarták nyelvünket. Ezért bízta meg őt a Helytartótanács ,,a' Magyar Graimmaticának Plánum szerint való" kidolgozásával és „világos szókkal megkívánnya, hogy e' munka határozott Princípiumokra építtessen". — Munkájában célja, hogy elszakadjon a latin grammatikától: „Melly helytelen példázat a' Magyar nyelvnek tanításában a' Deák Grammatica és Syntaxis, csak az ítélheti meg voltaképpen, ki a' napnyugoti és a' napkeleti nyelvek között való mivolti kölömbségeket átlátni, 's mindenik emberi nyelvben a' nemzeti részt az emberi nyelvnek mivoltához tartozó resztül helyesen megválasztani tudgya. Már a' Grammaticában is akadnak elő számos nemzetiségek, mellyek a' tanításnak módgyát a' Magyarban a' Deákétúl messze elválasztyák, ha csak egyébaránt mindent öszvezavarni nem akarunk: de a' Syntaxisban, melly mindenik emberi nyelvnek nemzeti lelke, olly messze távozik anyanyelvünk a' Deáktúl, sőt még a' többi napnyugoti nyelvéktűl is, hogy mihelyt ezeket követi, azonnal nevetséges szokatlanságokat, és érthetetlen természetlen80