Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

feldolgozásában nem lép túl a 100 évvel azelőtti elgondolásokon. A 2. rész, a szintakszis a tanároknak szól, és nem a mondattan szabályait akarja összefogni, hanem nyelvhelyességi kérdésekről szól, a magyaros kifejezéseket szedi csokorba. Sajátos ellentmondás, hogy latin nyelven dicséri a magyar nyelv szépségeit, és latinul buzdít a „puriz-musra" (II. 4.), latinos kifejezések helyett magyarosakat ajánl. Nemcsak latin szavak, kifejezések helyett ajánlja a magyar formák használatát, hanem előre mutató módszerrel gyakorló szövegeket is közöl, a szöveg helytelen formája mellett a helyes megoldást is adva: Tegnap .nagy solemmizálás Tegnap nagy ünneplés tartacelebráltatott, és igen sokan mor- tott és igen sokan sanyargatták tificálták testjeiket. testj eiket. Értékes és figyelemre méltó része Gubernáth Antal nyelvtanának végén a szótári rész: szinonimaszótár, szólásgyűjtemény magyarázatokkal és közmondásgyűjtemény igen gazdag anyaggal. 1806-ban jelenik meg Révai Miklósnak Elaboratior Grammatica Hungarica c. munkája [38], Ezek között a keretek között nincs lehetőség arra, hogy részletesen elemezzük, mennyiben lép túl ez a viszonylag nagy terjedelmű munka az előző század latin nyelvtanain. Felépítésében majdnem azonos velük, a latin és a magyar nyelvtan szinte összeolvad. De igen alapos, részletező és elemző tárgyalásmódjában sok az önálló megfigyelés. Mint nagy elődjei, ő is kitér a helyes magyarság kérdéseire. Sok elméleti tételt is rögzítő magyar nyelvű nyelvtankönyv a század első éveiből Ágoston Antal Magyar oskolája (1805) [39]. A szerző hoszszas elméleti fejtegetéseiből kitűnik, hogy egyrészt a nyelv károsodását látja a nyelvi változás okban, (,,Az Anya Nyelvéket homályosítya, és károsítya a' sok idő. 23. §") — másrészt helyesen ismeri fel a nyelv bővülési tendenciáját: „Ha az ember most is oily sok esztendőkig élne, mint a' Vízözön előtt, vagy annakutánna is jó darabb ideig, úgy kilki az egész Ny elvet meg t anői hatná . . . De . . . kitsoda az egész Magyarság közül, a' ki igazán mondhassa, hogy ő az egész Magyar Nyelvet tudgya?" (24. §). Megállapításai legtöbb esetben túlzóak, sokszor naivak és maradiak, ezért inkább visszafogó, mint előremutató munka. Különösen naivak szómagyarázatai: A Fő fő? Persze, hiszen az ember feje gondokban fő. (Csak az a szerző dilemmája, hogy nemcsak emberfő van, hanem van lófő, sőt szamárfő is, az pedig gondokban soha nem fő. Szerinte így nyilván arra kell gondolnunk, hogy a vér a fejben — míg az ember vagy állat él, fő — felemelkedik.) A Főd vagy Főid főd, mert előbb-utóbb mindent beföd. — A Fűi fűi: de nem a tűztől, mint a kemence, hanem a beszédtől. A Hal hal-e? Ez nagy kérdés, mert a hal nem hal, hanem döglik. Ezek szerint a Hal nem akkor hal, mikor megdöglik, hanem éppen ellenkezőleg; akkor mikor él. A hal ugyanis azt jelenti, hogy a lélek elválik a testtől. A Hal is azért hal, mert testének síkossága miatt mindentől könnyen megválik. 78