Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

látta, hogy a két nyelv jellege különböző, és céljának a magyar grammatika megírását tekintette. A Debreceni Grammatika egyik alapja Földi Jánosnak a munkája volt, melyben a szerző sok nyelvhelyességi szabályt rögzített. Német minták hatására hangoztatta, hogy a nyelvkönyvet kell a nyelvhez alkalmazni, nem pedig a nyelvet a nyelvkönyvhöz [27]. A pályázatra beérkezett munkák közül még külön figyelmet érdemel Gyarmathy Sámuel „Okoskodva tanító Magyar Nyelvmestere" [28]. Munkáját nem tanulóknak szánta, az volt a célja, hogy a tanítók eligazodhassanak , ,k éttség esk e dés ek'b e n ". A század utolsó évtizedében a magyar nyelv jogaiért vívott harc erősödését a fellendülő nyelvtanirodalom is mutatja. Az utolsó évtizedben több nyelvtankönyv jelent meg, mint a század első 90 évében öszszesen. Andrád Sámuel ,,A magyar szóllásnak módjáról" értekezik [29], Rosenbacher Ferenc „Kisdedekhez alkalmaztatott magyar grammaticát" szerkeszt [30], Szenthe Pál Magyar oskolájának [31] első részében Magyar grammatikát ad, Pázmándi János Magyar grammatikáját [32] Böjthi Antal munkája [33], majd a Pozsonyi Grammatika követi [34], és zárja a sort Vitkótzi Mátyás Három nyelvenn szólló rövid magyar grammatikája [35], Több latin nyelvű munka is megjelent még a század utolsó évtizedében is [36], Jellemző terméke ennek a kornak Rosenbacher Ferenc Kisdedekhez alkalmazott magyar grammatikája. Katekizáló munka. A latin grammatika alapján állva 2 deklinációt különböztet meg, de ezt a 2 declinatiót a magyar nyelv sajátságai alapján határolja el magas- és mélyhangrendűre. Mekülönböztet még ő is a szavak között férfias és asszonyi nemüeket (33. o.). Például latin írókat idéz, a kérdéseket magyarul teszi ugyan fel, de megjegyzi: „minden Kérdést deákul is ki-tettem a' könynyebb meg-értés végett". Figyelemre méltó megállapítása: „...rövid Példákkal, és Gyakorlásokkal minden Kérdést meg világosítottam, mert Hosszas út a' Regula, rövid és Könnyű a' Példa". —• Érdekes keveredését mutatja ez a munka a latin és a magyar grammatika együttes tárgyalásának. Könnyű meglátni belőle, hogy milyen nagy nehézséget jelentett a kor írói számára a latintól, a hagyományoktól való elszakadás. Szenthe Pál is érezte, hogy nem könnyű munkára vállalkozott. Éppen azért baráti közvetlenséggel fordult olvasójához: „Ha ez unalommal tellyes munka tetzik, tanúid belőle Magyar nyelvedet; ha nem tettzik, írj jobbat, én örömest tamilok tőled". (7—8. o.) Böjthi Antal habozik a hagyományos latin és az újabb magyar feldolgozás lehetősége között. Bevezetőjében elmondja, hogy munkáját először latinul írta meg, azután fordította le magyarra. Több magyarázattal írta meg művét, mert a kis gyermekek ,,a' Nemzeti Iskolában . . . csak annyit tanúihatnak a' Magyar Nyelvből, mint a' Szajkó a' fütyülésből". Célja a nyelv művelése. A nyelv csiszolását ,,a' Józan Okosságnak, a' Nyelv Tulajdonságának és a' Vakartabb Nyelvű Magyaroknak Törvényei 75