Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

is összefoglalja, megállapításait példákkal támasztva alá. (Mihi itaque Ipsius Celsitudo elementer demandavit, ut linguam pátriám, quam Dictionarii et Psaltern editione excolere tentassem, etiarn praeceptis Grammaticis, quoad ejus fieri possit, brevibus includerem, et praecepta exemplis perspicuis illustrerem.)* Ugyancsak tág látókörrel, sok szempontot véve figyelembe készíti el nyelvtanát Geleji Katona István 1645-ben. Külön érdeme, hogy munkáját magyarul írta meg annak ellenére, hogy korának nyelvtanírói latinul dolgoztak. Magyar Grammatikátskájában [11] nyíltan és világosan megmondja, mi indította műve megírására: főképpen a megromlott írásformán szeretne segíteni: ,, . . . tsak nem menyi Magyar vagyon, meg a'nyi modon ír. A szollásban-is sok rut illetlenségek vágynák, mellyek-is ez okból származtak, hogy senki a' szóknak tulajdonságukat fel nem keresi, . . . hanem tsak kiki a' mint tsetsemö korában szoUini tanult, öreg-korában-is úgy szoll; mely miatt ez az ékes, és bölts nyelv igen meg-otrombúlt, és elparasztult." Ez vezette őt arra, hogy felkeresse „mind az írásnak, s' mind a' szollásnak igaz őszinte való módját. . ." (A' kegyes olvasokhoz). —Nem szándékozott teljes rendszert összeállítani, mint ez már művének teljes címéből is kitűnik. Geleji Katona munkája 2 nagy részre oszlik: I. Az igaz magyar Írásnak Módja felöl való egy-néhány legválogatottabb Observatiotskák. Műve II. részében fontos nyelvhelyességi szabályokat rögzít: Az igaz magyarán szollásnak módja felöl való néhány leg-meg-jegyeztetendöbb observatiotskák. Figyelmeztet a helyes magyar szóhasználatra pl. azoknál a szavaknál, amelyeket a latin többesben, a magyar egyes számban használ (XIV.), helyteleníti a birtokos szerkezet „éktelen pleonasmus"-át; pl. az ilyen szerkezet: „Az Istennek az ö jo-volta" helyesen így hangzik: „Az Istennek jo-volta." Ez a fajta szerkesztés „otsmányság!" De másféle szerkezetben is találunk „rut szó-szaporittatást", pl. „E'benis neminémü superfluitas láttatik lenni: Essö esik; holott az esö a'nyit téBen, mint: esö. Egy szóval azért esöziknek mondathatnék. . . Igen el kell távoztatni, a'menyire lehet, azt-is, hogy azon egy szó közel egy-máshoz ne repetaltassék, hanem varialtassék, változtattassék". (XVII.) Utal tájnyelvi sajátságokra (XXXI—XXXII.), a köznyelvben is különböző nyelvi formákra {XXXIII.). Geleji Katona igen jelentős úttörő munkát végzett kis könyvecskéjének közreadásával. Ha vannak is ma már naivnak ható megállapításai (különösen a szófejtéseiben, pl. káposzta^kapa hozta stb. (XII.), igen sok megállapítása helytálló, és megszívlelendő a ma nyelvművelői számára is. (Megjegyzi pl.: ,, . . .ha vagyon más alkalmatos szokott szó, nem kell ujjat formálni". XXXVI.). Különös értéke munkájának, hogy a magyar nyelv sajátságai alapján állapítja meg tételeit, tekintet nélkül arra, hogy egyegy jelenségnek van-e latin példája, vagy esetleg más a törvényszerűség a magyarban és a latinban is. Egy évtizeddel Geleji Katona nyelvtankönyvének megjelenése után újabb magyar nyelvtan lát napvilágot: Komáromi Csipkés György nyelvtana [12]. Mint latin nyelvű előszavában írja, tud róla, hogy már Szenczi 68