Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

a syntaxissal. Bevezetőjében a szerző elmondja, hogy mivel Európa-szerte foglalkoznak az anyanyelvek nyelvtanával, illő, hogy a magyar nyelv nyelvtanával is foglalkozzunk (Praefatio.) Részletes nyelvtanában — mint előadja — a görög és a latin grammatikák alapjáról indul, de ő is lényeges megfigyeléseket közöl a magyar nyelv sajátságairól is. A hangtani részben a magyar hangok kiejtési sajátságait vizsgálva azokat olasz, francia, német, héber, cseh, lengyel megfelelőkkel veti össze. (Caput I. De liter is.) A névszóragozásban is megtaláljuk a megfelelő latin mintát is a magyar szóalak mellett. Paradigma SINGVLARIS N. V. Eke, aratru n, Szőlő, uva, vinea, Téy, lac, G. Ekéje, aratri, Bölöjé, uvae, téyé, lactis, D. ekénec, aratro, ßölönec, uvae, téynec, lacti, Ac. ekét, aratrum, ßölöt, uvam, teyet, lacte, M. ekévé, in aratrum, ßölöve, in uvam, téyjé, in lac, Ab. ekétől, ab aratro, ßölötöl, ab uva, téytöl, a lacte, A két nyelv párhuzamos tárgyalását jól mutatja pl., hogy Szenczí Molnár beszél a névszóknál nemekről, de tekintettel van a magyar nyelv sajátos jellegére is. Megállapítja, hogy a mellékneveknek csak egy alakjuk van a latintól eltérően, vagy hogy a magyarban az é birtokjel a latin genitivus helyett állhat, és ilyen esetben bármelyik deklinációhoz tartozhat maga a szó: ,,

Voces possessivae, quas pro genitivo posuimus in paradigmatis, etsi é habeant in finali, suas tamen quaelibet declinationes sequuntur in flexione, ut Masé, alius: masénac, másétól. Jánosé, Johannis, Jánosénac, Jánosétól; et emberé, hominis, emberénec, emberétől; Peteré, Petri, Peterénec, Peterétöl." (Caput XIV.) Nem marad el azonban a némettel való összevetés sem: az igék eredetéről szólva megállapítja, hogy vannak olyan latin eredetű igéink, amelyeket ál képzővel képezünk, s amelyeknek a németben iren képzővel képzett alakja van: Verba porro a Latinis deducta (quae Germani per iren efferunt, ut: disputiren, jubiliren), Ungari formánt per ál, ut formál, format: disputál, diétái, orál, declámál, cantál, prédikál, vexál, plántál, próbál, etc." (Caput XXVIII.) Érdemes felfigyelnünk arra, hogy megállapításait igen sok példával támasztja alá. Mondattanában példatárul sok közmondást is idéz. A nyelvhelyességi megjegyzések mellett, melyeket Anomália címen közöl a fejezetek végén, gondja van tehát a szép stílusra való nevelésre is. Mindezeken a tartalmi vonatkozásokon túl különös figyelmet érdemel a Praefatiónak az a részlete, amelyben a szerző elmondja, hogy feladatának tekinti, hogy a szótár és a zsoltároskönyv után anyanyelve szabályait 5 65