Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

értelmezni. Szükségszerűen vezet oda a művészi fejlődés útja, hogy az új tartalom, a felvilágosodás eszméi robbantják a régi formát és a klasszicizmus új, időszerűbb műfajokat hoz létre. Maulbertsch egri kápolnabeli freskója, mely 1792-ben készült el, magán hordozza ennek az összeütközésnek minden jelét, amit még fokoz az a tény is, hogy a mester ekkor már fáradt, idős ember volt, és a megoldásnál erősen igénybe vette segéde, Martin Michl munkáját. A „Mindenszentek" címet viselő mennyezetkép témáját és alapkoncepcióját ez esetben is Eszterházy szabta meg, mintegy tíz évvel a megvalósítás előtt, melynek értelmében Maulbertsch elkészítette vázlatait és azokat a püspökkel személyesen és levelezés útján megtárgyalta. A kompozíció formátumát megszabó lapos tükörboltozat lesarkított téglalap felületét a megszámlálhatatlan tömegű szentek koszorúja a festett párkánytól a középpont felé irányuló tendenciával népesíti be. A felhőgomolyokon lebegő ó- és újtestamentumi üdvözültek serege a kép gerincét alkotó kettős kört a centrumban elhelyezkedő égi hatalmak csoportjához kapcsolja. Az oltár fölötti ívben foglalnak helyet a magyar szentek, a magyar királyság attribútumaival. A mennyezetkép felépítése nagy kompozíciós tudásra és gyakorlatra vall. Azonban az egyes részletek túlságosan szárazak, fáradtan részletezők és festőietlenül élesen körülhatároltak, kemények. Ennek következtében a kompozíció darabokra hullik szét, az egész és a rész szerves egysége nem jön létre. A művész festői invenciójának kiszikkadtságát mutatja az is, hogy egyes részleteken a régebbi nagy alkotásai fáradt ismétlését lehet felfedezni. így a magyar szentek csoportja a hasonló témájú győri rnenynyezetképet idézi. A freskó színei szárazak és akadémikusak, nem árad belőlük már az a magával ragadó festőiség és tündöklő ragyogás, ami a fiatal sümegi mester falképeit olyan lendülettel és szuggesztív erővel emelte fel a valóság talajáról a rokokó álomvilág szférájába. Amikor Maulbertsch az egri kápolna mennyezetképét festette, Goethe már megírta Iphigéniát, megjelent Kant „Tiszta ész kritikája" és Laplace planétaelmélete. A francia forradalom nagy festője, Jacques Louis David pedig már új irányt szabott a festészetnek a Horatiusok esküje című nagy erejű vásznával, amelyen új közönséghez új hangon szól és ezzel mintegy hivatalosan győzelemre vezeti a klasszicizmust. 441