Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Kracker freskó-festői koncepciója szervesen kapcsolódott az osztrák dekorátorok stílusához, akik a bécsi akadémia vezető egyéniségei köré, így elsősorban Paul Trogerhez csoportosulva határozták meg a Habsburgbirodalom monumentális művészetét. A XVIII. század közepén a délnémet—osztrák dekoratív festészet az olasz Andrea Pozzo hatására a jellegzetes barokk témakörben és ábrázolási rendszerben alkotott. A csodák és allegóriák hatalmas statisztériával megjelenített tömegei kavargó látomások formájában, oldott fénykezeléssel és hatásos, illuzionisztikus festői módszerekkel népesítették be a barokk templomok mennyezetét és falait. Ilyen szellemben dolgozott Kracker János Lukács Prágában, Jászon és akkor is, amikor 1774-ben az egri Kispréposti palota mennyezetképét alkotta. Ez utóbbi freskón, az Erény diadalát megjelenítő allegórián felhasználta mindazokat a bevált barokk kifejezési eszközöket, amelyeket Paul Tróger körében elsajátított, sőt Tróger pozsonyi mennyezetképének kompozícióját lényegtelein változtatásoktól eltekintve át is vette. Az ilyen módon történő hatás-átvétel ebben a korban nem számított ritkaságnak és elítélendő cselekedetnek sem. Eszterházy Károly az egyetem céljait szolgáló könyvtár számára azonban a hatásos, sőt külsődleges hatásokat kereső barokk freskómegoldást és az allegóriák és csodák irreális világát nem tartotta méltónak és korszerűnek. A racionális gondolkodás szellemében olyan témát óhajtott, amely konkrét tényekkel dokumentálja az egyház szerepének jelentőségét, ideológiájának biztos bázisát és a katolikus tantételek egyháztörténeti hitelességét. Ezért esett választása a Tridenti Zsinatra, mint a katolikus egyház történetében egyik legjelentősebb eseményre. Eszterházy természettudományos gondolkodása nem került ellentmondásba vakbuzgó hitével ez esetben sem, mivel meggyőződése szerint a tudományok fellendülése az egyház megújulását van hivatva szolgálni. Ugyanakkor az egyházi dogmák és dekrétumok pontos megtartása gyümölcsöztetően hat a tudományokra és azok művelőire. A Tridenti Zsinat témájának ilyen jellegű felfogása és értelmezése törvényszerűen más festői formát igényelt, mint amilyennel a XVIII. sz. második felét követő évtizedekben hazánk és a Habsburg-országok területén találkozhatunk. Amint Eszterházynak Krackerrel folytatott levelezéséből kitűnik, a püspök a történelmi eseménynek megfelelően racionális, jól érthető formában óhajtotta a freskó megoldását, és határozottan kikötötte, hogy az allegóriákkal túlzsúfolt és érthetetlenül bonyolult barokk kompozíciótól tartózkodjék a művész. Az osztrák barokk falképek stílusában dolgozó Kracker igen nehéz feladat előtt állt a püspök határozott és teljesen újszerű elképzelésének valóra váltásakor. Első vázlatai nem is nyerték meg a mecénás tetszését és utasítást kapott az alaposabb kortörténeti kutatásokra. Kracker 1777. július 27-én írt levelében kéri az excellenciás urat: „mivel én a latin nyelvben igen gyenge vagyok, és németül a Perlaminumot megkapni nem tudom, tisztelettel kérem Excellenciádat, készíttessen egy rövid kivonatot, melyből megtudhatom, milyen fő személyiségek voltak ott találhatók, és hogy más országokból mely püspökök és patriakák jelentek meg." Eszterházy válaszában arra utasítja Krackert, hogy Bécsben folytasson tanulmányokat és kutasson fel olyan rézkarcokat és festményeket, amelye434