Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

gokkal, amelyek bánmely mechanikai rendszernek sajátjai. Mivel azonban más tulajdonságai is vannak, mint az áthatolhatatlan anyagnak, ezért az elektromágneses teret az áthatolhatatlan anyagétól különböző megjelenési formának kell tekintenünk. Az anyag a két megjelenési formájának kölcsönhatása kapcsán az áthatolhatatlan anyag és az elektromágneses tér között energia-impulzus — és impulzusmomentum — csere lehetséges. Ezeket a kölcsönhatásokat szigorúan érvényes mérlegegyenletek jellemzik. Amennyit veszít az egyik megjelenési formában levő materiális test a vizsgált mennyiségéből, annyit nyer a másik és viszont. A megmaradási tételek szempontjából a köznapi értelemben vett anyag és a fizikai tér szükségszerűen egyenrangúan viselkedik. Ugyanis bármely partner szerepét figyelmen kívül hagyva, már nem is beszélhetnénk megmaradásról. Az elektromágneses tér tehát energiafelvevő, szállító és éppen olyan realitása van, mint az elektromos töltéseknek [7]. A modern fizika napról napra több és szorosabb kapcsolatot talál az erőtér, energia és tehetetlen tömeg, a más megjelenési formájú anyagok között. Ez pedig a világ anyagi egységének tudományos, gyakorlati bizonyítékául is szolgál. Az erőterek fizikai realitásként való értelmezését bizonyítják az elemi részecskék és a különböző erőterek kapcsolatának újabb megismerése is. Nincs áthághatatlan minőségi különbség az erőterek és a korpuszkulák között, mert a korpuszkulák sugárzó energiává alakulhatnak és viszont. Dirac angol fizikus (1931) nyomán Anderson (1932) amerikai fizikus által felfedezett pozitron egy elektronnal találkozva, fotonokká sugárzódik, vagyis elektromágneses energiává alakúi („pármegsemmisülés"). Ma már ismert ennek a fordított jelensége is, a ,,párkeltés". Ezek a jelenségek nem jelentik az anyagi szubsztancia megszűnését, hanem csupán egyik anyagi megjelenési formának a másikba való átalakulását. A két elektron tömegét, energiáját, impulzusát, impulzusmomentumát (és más megmaradó tulajdonságait) a folyamat nem semmisíti meg, a keletkező elektromágneses sugárzás mindegyikből pontosaiolyan és annyi mennyiséget visz magával, amennyivel az elektronok (pozitronok) rendelkeznek. Ugyanez a helyzet a fordított irányú folyamainál is [8], Ez a felismerés adott alapot az antianyag kutatásához. Ma már bizonyított, hogy az anyag és antianyag nagy energiájú sugárrá alakulhat. Az elektromágneses mezőnek, mint anyagnak a szerkezetében olyan tulajdonságokat fedeztek fel, amelyek már nem világíthatok meg a klaszszikus atomizmus fogalmával. Pl. a mező alakjában levő anyag sajátságai és mozgástörvényei minőségileg lényegesen különböznek a közönséges „kémiai" anyagokétól, illetve ezek részecskéitől (atomjaitól). A közönséges anyag részecskéi a fénysebességnél kisebb, a körülményektől függő sebességgel mozoghatnak, áthatolhatatlanok (a tér adott helyén egy időben csak egy részecske lehet), egymástól különállóak (diszkrétek). A mezőben végbemenő folyamatok viszont mindig csak egyféle sebességgel (a fénysebességgel) terjedhetnek, a tér adott helyén egyidejűen különböző mezők is jelen lehetnek („egymásra rakódhatnak", szuperponálódhatnak), és pontról pontra folytonosak. 428