Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Hasonlóan történt a mágneses fogalmak alakulása is. Itt azonban töltés csak póluspárok formájában jelentkezik. Az elektromos és mágneses jelenségek tehát az anyag mechanikai tulajdonságaihoz képest már új tulajdonságok. De milyen kapcsolatban áll a térerő más anyaggal? Az elektromos térerősséget (3-dimenziós vektort) az áthatolhatatlan, anyagtól mentes térben elhelyezett egységnyi pontszerű töltésre gyakorolt erőhatás méri: E = E (r, t) (1) a hely és idő függvénye. A kis kiterjedésű (pontszerű) e töltésre gyakorolt elektrosztatikus erő: F = e • E (2) Ügy kell felfogni, hogy a töltésre itt nem más töltés (a teret keltő töltés) hat, hanem maga a tér gyakorol rá erőhatást. A térnek tehát objektív realitása, energiahordozó tulajdonsága van (közelhatás). Az elektromos tér áthatja az anyagi testeket is. Ezek a testek az elektromos erőtérben viselkedésük alapján lehetnek vezetők, dielektrikumok, vagy szigetelők. A vezetőkben a térerősség hatására a töltések áramolnak. Az áramerősség kapcsolatban van az elektromos térerősséggel: j = oE. Dielektrikumokban a külső tér elektromos dipólusokat (negatív és pozitív töltéspárokat) indukál. A dipólmomentumok (M = e • 1) vektorilag összegezendők. Az anyag térfogategységében levő dipólmomentumok eredőjét a dielektromos polarizáció vektorának nevezzük (P). Mivel P 4rr szeresének dimenziója megegyezik E dimenziójával, összegüknek fizikai jelentése is van: D = E + 4.-t P (3), ahol D a dielektromos eltolás ismert vektora. A polarizáció arányos a térerővel, így ideális esetben iH <

4

)az anyagra jellemző állandó (szuszceptibilitás). A dielektromos eltolás vektorára és a térerősségre is fennáll az arányosság: — = e (5) E és itt e a dielektromos állandó. 424