Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

rétegű cseppet tárgylemezre helyeztem. A csepp közepére egy önkényesen „A" taxonnak nevezett példány néhány pollenjét helyeztem, majd egy másik, ugyancsák „A" típusú növény virágaiból kicsípve a bibét, bibehomogenizátumot készítettem. Az így kapott masszát — abban a reményben, hogy a chemotropismust előidéző hormonok a zselatinba diffundálnak (ismert módszer, Paál Árpád immár klasszikus auxinkísérleteiből) — a zselatincsepp egyik szélére kenteim. A zselatincsepp másik szélére a ,,B" taxon bibéjéből készült homogenizátum került. Majd az egészet lefedés nélkül Petri-csészébe helyeztem. A Petri-csészét, vigyázva a tárgylemez vízszintes helyzetére, szűrőpapírral letakarva a szabad ég alá helyeztem. Két óra múlva a pollentömlők körülbelül nyolcvan százalékban kihajtva a zselatincsepp ,,A"-val jelölt széle felé kezdtek növekedni. Valamennyien mint apró iránytűk, határozottan monopoláris affinitást mutattak. (1. ábra.) Ugyanezt a kísérletet a ,,B" taxon pollenjével is elvégeztem, az eredmény ekkor is monopoláris volt, azzal a különbséggel, hogy a zselatincsepp „B"vel jelölt szélének irányába mutatott. (2. ábra.) Ha a zselatincsepp mindkét szélére a pollennal azonos típusú bibehomogenizátum került, a kép bipolárossá módosult (3. ábra), míg a pollennal ellentétes bibe-homogenizátum esetén a pollentömlők iránya nem értékelhető. (4. ábra.) Ily módon tehát eldönthető, hogy vegyes megporzás esetén valószínű-e a két típus kereszteződése. Amennyiben a pollentömlők affinitása pozitív monopoláris, úgy ez genetikai izolációt — pontosabban jelentős genetikai izolációt — jelent, amely támpontot ad bizonyos populáció taxonómiai értékeléséhez. Sajnos, ez az egyszerűnek látszó módszer tele van olyan hibákkal, amelyek általános használhatóságát rontják. Elvi hibája, hogy a pozitív bipoláros affinitás nem bizonyítja az azonosságot, ha a polleintömlők iránya határozatlan, akkor sem -azonosság, sem különbség nem állapítható meg. Technikai hibája, hogy igen sok faj pollenje egyáltalán nem csírázik, Ennek persze sok oka lehet, valószínűleg olyan fiziológiai gátlökörülimény ékről van szó (fény, hőmérséklet, páratartalom, ozmózis), amelyeket fiziológusaink ismernek, és amelyekkel kapcsolatban jó tanácsaikkal segítségemre lehetnek. Ilyen pl. az Iris spuria, sibirica és pseudacorus. Valószínűnek tartom, hogyha valamely fajnál sikerül a gátlást feloldani, ez egy sor más fajinál is eredményre vezet. Másik technikai fogyatékosság, hogy nehézkes a megfigyelés. Fedőlemezt nem lehet használni, mert az belenyomja a pollent a zselatinba. Anélkül pedig eléggé rossz minőségű a kép. Ha a fedőlemezt úgy helyezem rá, hogy ne érjen a pollenszemekhez, megváltozik az alatta levő tér párateltsége, és ezért nem csírázik a pollen (legalábbis a Corydalis, mert a Bilbergia nutans csírázik). Nem fotózható, mert a pollentömlő fénytörése majdnem azonos a zselatin fénytörésével, így fáziskontraszt mikroszkóppal is csak nehezen látható. Festéssel nem próbálkoztam. 25* 403