Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

A POLLENAFFINITÁS MEGFIGYELÉSE MINT TAXONÓMIAI MÓDSZER MILKOVITS ISTVÁN (Közlésre érkezett: 1971. december 15.) Néhány e célból beültetett Corv dal is solida példányon figyeltem meg, hogy évről évre ugyanaz a kilenc tő mindig körülbelül egy héttel korábban kezdi a virágzást, és körülbelül két-három nappal tovább is tartja virágait. Miután ugyanezt a jelenséget a természetiben is évek óta figyelem, és e fonológiai eltérésen kívül más különbség is van a vizsgált példányok között, felmerült a kérdés: vajon egy bizonyos terület, ily módon különböző Corydalis-ai ugyanazon populációhoz tartoznak-e? A kérdés megoldásaként — úgy gondoltam — meg kell állapítani, mi a valószínűsége annak, hogy a két típus között hibrid keletkezzék, és a természetben milyen gyakori az előbb említett hibrid. A mesterséges keresztezés gondolatát elvetettem, hiszen ily módon előállíthatók olyan hibridek, amelyek keletkezésére a természetben igen kis esély van csupán. Maradt tehát a másik lehetőség, vegyes megporzást kell végezni, és megfigyelni, hogy az utód melyik önkényesen kijelölt apanövénytől származik. Nyilván attól, amelyiknek a pollentömlője könynyebben éri el az embriózsákot. Ismert tény volt előttem, hogy a pollen saját fajának bibéjén jobban csírázik, mint táptalajon. Az is ismert, hogy ugyanabból a virágból származó pollen nehezebben csírázik saját bibéjén, mintha ugyanannak a fajnak más virágából származna. A bibe tehát tartalmaz egyaránt serkentő, és gátló anyagokat is, amelyek a pollenre olyan, affinitáshoz hasonló hatást gyakorolnak, hogy annak chemotropismusát meghatározhatják. Ettől a chemotropismustól függ, hogy a pollentömlő megtalálja-e a bibeszál belseje felé vezető helyes irányt. E folyamat mikroszkóppal megfigyelhető, és bizonyos taxonómiai különbségek megállapítására felhasználható. A megfigyelést a Corydalis solida esetében a következőképpen végeztem: A megfelelő ozmózismyomásnak öt százalékos desztillált vizes szőlőcukoroldat bizonyult, amelyben mézhez hasonló viszkozitású zselatinkocsonyát főztem. Ebből mintegy centiméter átmérőjű, fél milliméter vastag 22* 401