Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

[4] C. Reichardt, Fortschr. Chem. Forsch. 11 (1), 1—73 (1968); Angew. ehem., internal;. Ed. 4, 29—40 (1965). [5] G. Jander, Die Chemie in wasserähnlichen Lösungsmitteln, Springer-Verlag, Berlin, 1949; sowie nachfolgende Ausgaben; z.T. gemeinsam mit AkademieVerlag Berlin (DDR). [6] G. Watt, Chem. Rev. 46, (2), 289 (1950). [7] L. Audrieth u. J. Kleinberg, Non-Aqueous Solvents, John Wiley & Sons, New York, 1953. [8] H. Böhland, Habilitationsschrift, Martin-Luther-Universität Halle, 1969. [9] M. J. Ussanowitsch, J. allg. Chem. (UdSSR) 9, 182 (1939). [10] R. G. Pearson, J. Amer. Chem. Soc. 85, 3533 (1963) S. Ahrland, J. Chatt u. N. R. Davies; Quart. Rev. 12, 265 (1958). AZ OLDATRENDSZER ÁLTALÁNOS ELMÉLETÉNEK FIZIKAI-KÉMIAI ALAPJAI Dr. Heinz Böhland Megfelelő és használható osztályozási indexek készítése oldószer-rendszerek részére ismert fizikai és fizikai-kémiai tulajdonságok alapján könnyen lehetséges. Ennél nagy szerepet játszik az olvadási és forráspont helyzete (A-értékek), a párolgási és olvadási entrópia, a dielektromos állandó és dipolmomentum értékei, a viszkozitás hatása, a sav-, bázis- és redox-karakterisztika. A szolvatációs, szolvolízises és kicsapási reakciók specifikus oldószeres jelenségek, míg valamennyi intermolekuláris kölcsönhatás összegezése oldott anyag és szolvens molekulák között az oldószerpolarizációt eredményezi. A jelenleg legátfogóbb osztályozási lehetőség a kiválasztott standard-festőanyagok szolvatokrómiája és a szolvens rendszereknek ebből levezetett E

T -értékén alapszik. 345