Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

[25] Kornis i. m. 35. old. [26] Kornis i. m. 35. old. [27] Kornis i. m. 37. old. [28] Kornis i. m. 37. old. [29] Klebeisberg Kunó: Jöjjetek harmincas évek. Bp. 1930. 36. old. [30] Köte Sándor: A leventeintézmény megszervezése és jellege. Ped. Szemle. Bp. 1960. 3. sz. 229. old. [31] Országgyűlési Napló, 1920—22. Bp. I. köt. 140. old. [32] Vö. Mázy Engelbert: Erkölcsi nevelés. Pápa, 1922. [33] Gratz Gusztáv: Politikai és gazdasági liberalizmus. Bp. 1922. Cobdem Szövetség kiadása. 19. old. [34] Kornis Gyula: Kultúrpolitikánk irányelvei. Bp. 1921. 24. old. [35] Kornis: i. m. 22. old. [36] Országgyűlési Napló, 1920—22. Bp. I. köt. 140. old. [37] Ugyanott II. köt. 50. old. [33] Korszerű szervezeti megoldásra nincs ugyan javaslat, de az ellenforradalmi rendszer egyik képviselője javasolja a botbüntetés újra történő bevezetését, ha a szülő nem járatja rendesen iskolába a gyereket. Vö. Országgyűlési Napló, 1920—22. Bp. XI. köt. 238. old. [39] Részletesen foglalkozik e kérdésekkel Nemes Dezső: A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon. (Iratok az ellenforradalom történetéhez.) II. köt. Bevezető tanulmánya. Bp. Szikra, 1956. Lásd még Magyarország története II. köt. Bp. 1965. Gondolat Kiadó. (374—384. old.) [40] Magyar Népoktatás. Bp. 1928. 128. old. [41] Arról, hogy végül is milyen konkrét tartalommal töltik ki az elfogadott irányelveket, részletesen írtam egy 1971-ben megjelent tanulmányban. E miatt e tanulmány összefoglalásában ismételten nem tértem ki ezekre a tartalmi kérdésekre. Vö. Mák Mihály: Az ellenforradalmi rendszer közoktatás- és neveléspolitikai programjának néhány elméleti problémája c. tanulmány. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. IX. köt. 1971. 19 —33. old. DIE AUSGESTALTUNG DER GRUNDSÄTZE DER UNTERRICHTSUND ERZIEHUNGSPOLITIK DES GEGENREVOLUTIOSSYSTEMS IM ANFANG DER ZWANZIGER JAHRE Dr. Mák Mihály Nach dem ersten Weltkrieg und dem Ablaufen der nachfolgenden Revolutionen suchen die Theoretiker der im Krieg siegenden und besiegten Mächte die Ursachen des menschlichen Benehmens während des Krieges und nach dem Krieg. Sie urgieren besonders die Entdeckung der Revolutionsursachen und probieren irgendeine Erklärung über die vergangenen Ereignisse zu geben. Mit ausserordentlicher grossen Intensität arbeiten die im Krieg besiegten bourgeoisen Theoretiker des Deutschlands und Ungarns, die — neben den obigen — auch die Ursachen des Kriegsverlustes nicht als Folge der eigenen sündigen, volksfeindlichen Politik,, ihrer materiellen- und Orgonisationsschwächen, sondern als Folge der in Erziehung begangenen vermeinten und wirklichen Fehler auffassen. Die bourgeoisen Pädagogen beider Länder meinen die Ursachen in der Kulturpolitik der liberalen Epoche, der Jahre vor dem ersten Weltkrieg, aber besonders in der schlecht organisierten Erziehung, in der Schwäche der Erziehungsarbeit, in dem übertiebenen demokratischen Geist zu entdecken. Dadurch schaffen sie einen Ausgangsgrund zur Ausgestaltung der noch reaktionäreren, antidemokratischen Unterrichtspolitik, als sie vor dem ersten Weltkrieg war. 31