Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Kísérletéhez pirex üvegből speciálisan kiképzett, 3000 cm

3 térfogatú burát használt (1. 1. ábrát). Ebben 11 mim átmérőjű, kettős falú, vízhűtéses (c) katódot helyezett el. A Na-ot az (A) anódon, egy 15 mm átmérőjű porcelán gyűrűbe tette, 30—40 torr nyomású hidrogén gáz atmoszférában egyenáramú elektromos ívet létesített. A hidrogént előzetesen P

205-on és kifagyasztón keresztül vitte be a fényforrásba, a ritkítást higanydiffúziós szivattyúval, kifagyasztón keresztül oldotta meg. A katód és az anód közötti távolság 5 mm volt. Az anódot (M

(, M

2) elektromágnessel mozgatta. Az irodalmi értékű felvételekhez szükséges optimális paraméterek kiválasztásához Hilger kvarc spektrográfot használt. A felvételt 2,6 A mm diszperziójú ráccsal készítette. Ezt a remek kísérletet hibásnak bizonyult analízis követte. Az R és P ágakon kívül egy nem létező Q ágat is kimutatott. Csak a P ágra vonatkozó analízisének egyes részletei maradtak helytállóak. Az 1930-as években Takeo Hori [2] [3] végzett NaH kísérleteket Port Arturban. Először a NaH abszorpciós spektrumát fényképezte kisebb bontású Paschen-Runge spektrográffal. A 3680 A-től 4450 A-ig terjedő hullámhossz tartományban új abszorpciós spektrumot talált. Ez a spektrum a Nakamura által közölt vonalas LiH spektrumához hasonlít és egy —'-T típusú átmenethez tartozik. T. Hori [2] kísérletének lényege: Ultraibolya sugárzást átengedő kvarc ablakokkal zárt abszorpciós csőben, hidrogén atmoszférában 750 °C hőmérsékletű nátriumgőzt világított át (ábrát nem közölt). Fényforrásként 1 kW teljesítményű elektromos lámpát használt. Felvételét egy 0,23 mm A diszperziójú, 2 m-es Hilgel-rácsspektrográf második rendjében készítette. 17 sávot analizált. Analízisében megállapította, hogy a gerjesztett állapot magrezgésnívóját nem lehet a szokásos elmélet által származtatott formula útján ábrázolni. Hasonló természetű anomália lép fel a gerjesztett állapotban levő rotációs energiáknak a rezgési kvantumszámoktól való függésben is. T. Hori [3] 1931-ben a NaH sokkal komplikáltabb emissziós spektrumának 3540 A-től 5050 A-ig terjedő hullámhossztartományát is lefényképezte és meghatározta, hogy a spektrum nagy része a —

VZ rendszerhez tartozik. Kísérletében a NaH molekulák gerjesztésére 450 V egyenfeszültségű, 2,5—3 A áramerősségű ívet használt (1. 2. ábrát). Az elektródokat egymástól 5 mm távolságra jól zárható, vízzel hűthető bu2. ábra 310