Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

amelynek alapján a bíróság halálos ítéletet mondhatna ki. Különösen is vonatkozott ez Latincára, akinek kezéhez vér nem tapadt, és humánus, megértő magatartásáról volt közismert. S így a polgári törvényesség alapján is csak igen rövid időre szóló büntetés lett volna rá kiszabható. Ebben az értelemben fogadhatjuk el hitelesnek a pécsi Hír c. lap egykori tudósítását, bár a cikkíró téved, amikor azt állítja, hogy Latincát és tár­sait a Kaposvári Törvényszék ötös tanácsa felmentette. Latincáék ügye ui. ekkor még az ún. ügyészi szakaszban tartott, s még a vádirat sem készült el ellenük [66]. A gyilkos dráma szeptember 16-án délután vette kezdetét, amikor Kovács alezredes egyik tisztje átiratot nyújtott át az utcán dr. Révy László államügyésznek, amely Farkas János Igalban történő kihallgatása és szem­besítése végett Szalma István, Tóth Lajos, Latinca Sándor, Lewin Samu és Farkas János kiadását kérte [67]. A tisztek — mint az irat szövegezé­séből is megállapítható — ekkor már készen álltak azzal a hazugsággal is, amellyel később fedezték magukat, hogy tudniillik Igal felé ha­ladva ismeretlen tettesek felismerték Farkas volt közigazgatási megbí­zottat, a foglyokat a kísérő katonáktól elragadták, és végül a „fellobbanó népharag" oltotta ki azok életét. Révy László, akinek épp az előző napok egyikén volt összeütközése Kovács alezredessel, aki ezért őt, valamint az ötös tanács elnökét le akarta tartóztatni, nem merte megtagadni a ké­rést, aláírta a foglyok kiadására szóló utasítást, de — saját közlése sze­rint —• figyelmeztette az átiratot hozó tisztet, hogy ,,a foglyoknak nehogy bántódása törtéinjen" [68]. Ennek birtokában azután a gyilkosok 17-én hajnalban átvették a fog­lyokat. Ami ezután történt, arra nézve álljanak itt P. L. sorai: „Jamrich, Polgár, Huttya karhatalmi tisztek és a Prónay-különítmény több tagja La­tinca Sándort, Szalma Istvánt, Tóth Lajost, Lewin Samut és Farkas Jánost kihurcolták a fogházból. A Baross-laktanyába vitték és rettenetesen ösz­szeverték őket. Majd kocsira tették az összevert embereket — kivéve Tóthot és Szalmát, akiket hátul a kocsihoz kötöttek, és úgy húztak maguk után — és kimentek a Nádasdi erdőbe. Lewinnel és Latincával a sírokat ásatták meg, velük is végeztek utoljára" [69]. A véres hajnal eseményeit egyebekben homály fedi [70], és nem valószínű, hogy azt valaha is eloszlatja a történetírás. Egyike marad múl­tunk örök rejtélyeinek. Mégis meggyőződéssel hisszük, hogy Latinca, hűen egész életéhez, igaz emberhez méltóan halt meg, emelt fővel, bátran nézett szembe gyilkosaival, úgy, ahogyan azt Hamburger balladájának költői képei alapján képzelhetjük. Nem volna teljes az általunk adott kép, ha nem tennénk a fentiek­hez, voltaképp még útja elején állt, fiatalember volt, és valójában csak rövid pályafutás állott mögötte, amikor a gyilkos golyó kioltotta életét. Ugyanígy hozzátartozik még a történethez, hogy fizikai megsemmi­sítésével együtt alkotásait is eltörölték. Azon a napon, melynek éjszaká­ján a fehér tisztek a gyalázatos gyilkosságot elkövették, Somogy vár­megye kormánybiztosa rendeletben törölte el mindazokat a rendszabá­lyokat, kedvezményeket és juttatásokat, amiket Latinca harcolt ki és adott a szegényparasztságnak [71]. 264

Next

/
Thumbnails
Contents