Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

:ürdőre mégsem került sor, és Latincával és társaival nem számoltak le azonnal, az elsősorban annak a felháborodásnak volt köszönhető, amely a fogházban augusztus 21-én lejátszódó eseményeket követte, s amelynek nyomán telefon- és távirati értesítések sorával fordultak Budapestre és Siófokra. Elannyira, hogy a felháborodás nyomán maga József főherceg és Horthy volt kénytelen Prónayt és különítményét kiparancsolni Kaposvárról. Prónay azonban nem adta fel tervét, és megállapodott Kovács alezredessel, hogy Kaposvártól nem messze, gróf Somssich László birtokára húzódik vissza [52]. A következő napokat Latinca — mint utaltunk rá — fekvő betegként töltötte. Forrásaink szerint első kihallgatására augusztus 30-án került sor. Lopással vádolták, mintegy másfél ezer juhot és egy kisebb gulyát kerestek rajta, illetve akartak a nyakába varrni. ,, . .. tudomásom volt arról — hangzanak jegyzőkönyvben rögzített szavai —, hogy a demarkációs vonalról marhaelhajtások történtek, de én azokba be nem folytam." ,,Én egyáltalán nem erőszakoskodtam, az erőszakos intézkedéseknek barátja sohasem voltam, mert a kommunizmust, mint ideális eszmét, a társadalmi osztályok kölcsönös megértése mellett véltem a valóságban létesíthetőnek" [53], A köztudat, kissé pózba merevítve, úgy örökíti Latincát, mint aki tudatosan készült a halálra. Ez a felfogás azonban nem felel meg a valóságnak. Latinca nem készült meghalni. Sok egyéb mellett világosan tanúskodik erről az a két levél is, amit ez idő tájt írt feleségének. Az elsőben, mely valószínűleg szeptember elején kelt, kisfia után érdeklődik, és kéri, hogy írjon [54], A másodikban, mely feltehetően szeptember 10-e körül keletkezett, egyebek közt ezeket írja: „Beszélj Csizmadiával és Czikorával", egyben arra kéri, hogy elutazása előtt látogassa meg [55]. Ha tudjuk, hogy ez idő tájt a kormány és Csizmadia között tárgyalások folytak, úgy világos, hogy levelével — mely egyben utolsó levele is — a szabadulás útját óhajtotta egyengetni. Szeptember 10-én egy kihallgatásra is sor kerül. Ezúttal a július elején letartóztatott tisztek feljelentése ügyében hallgatják meg. Tisztázza a való tényállást. Az igazság felderítése érdekében hangsúlyozza, hogy jó szándék vezette, bizonyítékokra, tanúkra hivatkozik, s igazolni kívánja, hogy „a tényleges tiszteiknek soha ellensége nem" volt, s „mindenkor iparko"-dott „velük a jó viszonyt fenntartani" [56]. Élete utolsó napján, • szeptember 16-án a kihallgatások sorának vetik alá. Dr. Svastics kormánybiztos szeptember 12-én kelt átirata alapján [57] a kommün idején ellenforradalmi izgatás miatt letartóztatott Domsits kaposvári korcsmárostól rekvirált aranyak ügyében hallgatják ki, valamint szembesítik Schönmann Gyulával és Pusztai Gazda Jenővel. Schönmann ártatlanságát bizonyítja, Pusztai Gazda terhelő vallomást tesz. Vallomása során Latinca a következőket mondja: „Én az aranyakat nem akartam a direktóriumnál tartani, s ezért megőrzés végett egy bankba akartam beküldeni, de mivel Lewin és Szántó azt mondták, hogy az aranyakat kicserélik papírpénzre, én pedig azokat tulajdonosaiknak vissza akartam adni, amit Domsitsnak is megmondtam, az aranyakat mégis ott tartottam a direktóriumnál egy Wertheim-szekrényben, s mikor hivatalom 262