Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Más szóval valamely nyelvi szerkezet ismerete és a szerkesztés képessége más szerkezetek felismerésére és létrehozására is képessé tesz. Közismert, hogy a generatív—transzformációs elmélet szerint viszonylag kevés szabály segítségével végtelen számú közlést alkothatunk. Osgood szintetizált elmélete tehát ily módon Chomsky elméletével összeegyeztethető, annál is inkább, mivel számos kísérlet tartalmazott mindkét elméletet alátámasztó tényeket. Clark [28] ún. kiegészítő művelet kísérlete (cloze procedure), amelyben a ksz-ek a mondatokból kihagyott mondatrészeket — alany, állítmány, tárgy — helyettesítettek be, a következő eredményekhez vezetett: a cselekvő mondatok 81,5 százalékának alanyaként élőlényt neveztek meg. Szenvedő-mondatokban az ugyanilyen főnevek 68,3 százalékában alanyként, 31,7 százalékában tárgyként szerepeltek. Mindkét szerkezettípusban a ksz-ek az élőlényeket főképpen mint cselekvőket ,,gondolták". Számunkra ennél is fontosabb azonban, hogy a ksz-ek az igei állítmányt és tárgyat érezték együvétartozóbbnak (az ige a tárgy, a tárgy az ige asszociációját váltotta ki). Ez ugyanis ellentmond a KÖ modelljének, ahol alany-állítmány-tárgy a séma. Clark kimutatta, hogy az alany behelyettesítését végezték el legpontosabban (ez megfelel a KÖ sémájának), de a második helyen a jelző és tárgy áll (a KÖ séma szerint az igei állítmánynak kellene következnie), az igei állítmány csak a harmadik (!) helyen áll. Palermo [29] adatai még nagyobb óvatosságra intenek. Arról vallanak, hogy az egyes szófajok más-más asszociáció-típust váltanak ki. A főnevek 76,6 százalékában ún. paradigmatikus asszociációt (láb-kéz, városmező stb.), az igék 57,6 százalékában szintagmatikus asszociációt (szalad — a fiú, dolgozik — a munkás stb.). A KÖ szerint a főneveknek is szintagmatikus szó társítást kellene kiváltaniuk. Érdekes, hogy a segédszók a kísérlet szerint csak szintagmatikus asszociációt váltanak ki. Az eddigi kísérletek tehát sem Osgood, sem Chomsky modelljét nem igazolják egyértelműen, de egyértelműen téves voltukat sem. Nist [30] elismeri ugyan a generatív grammatika előnyeit mind a XVIII—XIX. századi hagyományos, mind a századforduló strukturalista irányzatával szemben, de elégtelenségére is rámutat. A matematikai logika alkalmazása — vallja Nist — akadémikus pedantériát visz a generatív grammatikába, megfosztja a nyelvtant hajlékonyságától, a nyelvet szuggesztivitásától. Példaként egy költemény néhány sorát idézi: The table is today; the Metrecal is tomorrow. The table is today; the coffin is tomorrow. Ezek a közlések nem-grammatikusak (nyelvtanilag helytelenek), érvel a generatív grammatika, mivel szabályrendszerében nem fordul elő a főnév -)- copula -f- idő-adverbium szerkezet. Nist szerint —és egyet kell vele érteni — e mondatok épp szokatlan szerkezetében nyilvánul meg a költői invenció; nemhogy értelmetlenek, hanem nagyon is gondolatgazdagok*. (A szemantika helyéről a generatív nyelvelméletben másutt szólunk.) *Az asztal a ma, kövérség a holnap. Az asztal a ma, koporsó a holnap. Vagyis a ma örömeiért holnap fizetni kell (hízással, halállal). 249