Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Sámsonná (Самсон и Самсониха) is tanúsítja, elvetette ezt a mesterkélt konstrukciót. Az egységesebb, tömörebb ábrázolás lehetőségeit kutatja, s hőseit is bonyolultabb közösségi és egyéni problémák elé állítja, a „hogyan lehet még másképp is jól" kérdését tartva szemelőtt. Míg legelső műveiben még úgy lépett fel Akszjonov, mint nemzedékének szószólója, mintegy védőügyvédje, addig későbbi novelláiban inkább már a bírói attitűd dominál. Az író szomorúan konstatálja, hogy egykori kortárs-hősei, akik korábban telve voltak egészséges életvággyal és ifjúi romantikával, hogyan válnak sokszor közömbös nézővé, „rutinos" megszürkült felnőtté. Legutóbbi elbeszéléseiben hangot kap már az az írói kétely is, hogy a látszólag sikeres életpályák mögött van-e kellő erkölcsi fedezet. Akszjanov már nem biztos abban, hogy az élet produkálta minden kérdésre lehet-e egyszerű és egyértelmű választ adni. Mind gyakrabban átsüt az elbeszélések szövetén az író szomorú tanácstalansága. 1962-ben a Voproszi Literatur! c. folyóirat körkérdésére ezt a választ adta az író: „Továbbra is érdekel a mai fiatalság jelleméinek alakulása, de az utóbbi időben különösen vonz annak a folyamatnak az ábrázolása is, amely végbemegy a már érett emberek leikében." Az előbbit jól példázzák az olasz elbeszélései, mint a Félúton а hold felé ( На полпути к луне ), az Apu olvasd össze (Папа, сложи!) és a Környezetváltozás (Перемена образа жизни), az utóbbit legsikeresebben A vadóc (Дикой) fejezi ki. A Félúton a hold jelé főhőse Kirpicsenkó, a dolgos, egyszerű, de műveletlen fiú, aki éppen szabadságra utazik. Örül, mikor egyik munkatársa, Banyin, Habarovszkba invitálja egy kis pikáns kalandra. Amint látja, hogy Banyin húgának kegyeit komolyabb következmények nélkül tovább nem élvezheti, kereket old, s felül a moszkvai járatra. A repülőn megtetszik neki Tánya, a szemrevaló stewardess, szerelem ébred benne, s a kedves lánnyal való találkozás reményében egész szabadságát azzal tölti, hogy Moszkva és Habarovszk között utazgat. Csak a legutolsó napon látja meg ismát Tatyjánát, mikor pénze már elfogyott, s indult vissza munkahelyére. TJtközben azon morfondírozott, hogy a stewardess kedvéért tett utazgatásokkal már félúton lenne a hold felé. Valerij Kirpicsenkó, a fiatal „belevaló" sofőr, bár már több helyen dolgozott, sokat látott és tapasztalt, mindig csak az élet sikamlós felületén cikázott. Nincsenek komolyabb igényei, kielégíti a munka utáni könnyű fejsúlyú szórakozás. A durva, műveletlen, testi erejében bízó „ki, ha én nem" legények típusából való, akit a hirtelen jött érzelem váratlanul megfogott. A Tányával történt találkozás kibillentette hetyke egyensúlyából, az élet másképpen kezdett vibrálni körülötte, mint azelőtt szokott. Megpróbált gondolkodni, amit ezelőtt meg sem kísérelt, s öntudatlanul is egy másfajta élet igénye ébredt benne. Az író a csábításoknak továbbra is kitett Kirpicsenkóban meg tudja láttatni azokat az új vonásokat, amelyek a váratlanul rátört szerelem hatása alatt sarjadzottak ki. Akszjonov csak a megszokott, s a szabadsága kezdetén remélt szituációkat ismételgeti hőse számára, aki egyre inkább menekül a ráváró, sokatígérő „kiruccanások" elől, hogy teljesen új érzelmének, s a szeretett lány megtalálásának szentelhesse veszedelmesen fo234