Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Az okok keresése és a nevelés új feladatainak megjelölése Németországban E téma felvetése és vizsgálata Németországban folyik igen nagy intenzitással. Az imperializmusnak éppen Németországra jellemző militarista lényegét megkerülve az összes idevonatkozó könyvek és tanulmányok — természetesen a polgári szerzők tollából — a nevelőmunkát teszik felelőssé az említett tényezők bekövetkezéséért. Korántsem a németországi helyzet egészének jellemzésére, csak a magyar ,,okkeresőkkel" való összehasonlítás érdekében idézzük e témához néhány jelesebb német szerző megállapítását és a jövő nevelés feladataira vonatkozó javaslatait [3]. Egyik e szerzők közül Ernst Krieck, a fasiszta nevelés későbbi apostola, aki Die Revolution der Wissenschaft című munkájában kijelenti, hogy a túlságosan specializált német tudomány elszakadt az élettől és nem töltötte be a háború előtti évtizedekben nemzetnevelő hivatását. Ennek lett következménye a német nevelés élettelensége, szárazsága, amely nem volt képes olyan nemzeti eszmét kialakítani, olyan katonákat nevelni, akik a háború és az utána következő forradalmi időszak eseményei közepette a német militarizmus követelményei szerint elvárható magatartást tanúsítottak volna. A jövőt illetően a német tudománynak és a pedagógiának ezt a „gyengeségét" fel kell számolni [4], Hasonló tartalmú megállapításokat tesz e probléma elemzésekor egy másik német kultúrpolitikus, C. H. Becker — a későbbi porosz kultuszminiszter —, aki a Kulturpolitische Aufgaben des Reiches c. könyvében részletesen bírálja Németország háború előtti liberális kultúrpolitikáját és külön kiemeli ebből a nevelőmunka elhanyagoltságát. A német kultúrpolitika — szerinte — nem tudott egységes szellemű nevelést biztosítani, túlságosan anyagias jellegű, eszmények nélküli volt. Nem volt a birodalomnak közös nemzeti eszménye és emiatt nem sikerült kialakítani az egységes nemzeti érzést, gondolkodásmódot sem. A német nevelés súlyos hibája, hogy a valóságos nemzeti akarat, az emocionális értékekkel bíró nemzeti érzés helyett csak a császárság eszményét emelte ki; csak a militarista szellemet táplálta. A német kard azonban kettétörött — hangoztatja —, a birodalomnak most arra kell törekednie, hogy egységét a nemzeti eszme új értelmezésű és valódi nemzeti értékeket tartalmazó kialakításával őrizze meg. Ennek érdekében a birodalom gondolatából kiindulva kell kibontakoztatni a nemzeti kultúrpolitikát. Mindenekelőtt egységessé kell tenni a tanügyirányítást (ez eddig az egyes államok belügye volt), a tanügy minden területén egységes normákat megszabó rendelkezéseket kell életbe léptetni. Ezek kiadása és végrehajtása felül kell, hogy emelkedjék az egyes párt- vagy egyházpolitikai érdekeken — általuk nem lehet korlátozott — és csak a birodalmi kormánynak legyen joga rendelkezéseket kiadni. A német iskola neveljen nemzeti öntudatra az eddigi partikularizmus és kozmopolitizmus helyett. A német iskolának a helyes nevelési koncepció kialakítása érdekében Fichte szellemében kell a kultúrnemzet fogalmát és a nevelés feladatát meghatároznia: legalábbis szem előtt kell tartania Fichte ama megállapítását, mely szerint csakis 20