Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

volt. A pedagógusok megyei szakszervezete e harcban országos viszony­latban is élen járt. 1948. április 28-án a pedagógusok szakszervezete gyöngyösi járási csoportja a szakszervezeti csoportok közül elsőként fog­lalkozott az államosítás kérdésével. Április 28-án a járás 27 községéből 250 nevelő jött el Gyöngyösre, ahol egyhangúlag követelték a felekezeti iskolák államosítását [48]. Ezt követte a pétervásári, a hevesi és a hatvani pedagóguscsoportok állásfoglalása. A pétervásári csoport Sályi János in­dítványára a következő táviratot küldte az egri érseknek: „Érsek urunk! Hű fiai voltunk és maradunk egyházunknak, ezért tiltakozunk az ellen hogy szabad véleménynyilvánításunk és állásfoglalásunk miatt bennünket kiközösítéssel fenyegessen. Hűségünkért ezt nem érdemeltük meg. Kér­jük Érsek urunkat, ne nehezítse meg életünk jobbrafordulását, a feleke­zeti tanítóság és az iskolák államosítását" [49]. Az államosításért vívott harc időszakában az egyszerű pedagógus szakszervezeti tagok levélben keresték fel a megyei lapok szerkesztősé­geit, s leveleikben követelték az iskolák államosításának minél előbbi megvalósítását. Például az Igazság című lap 1948. június 6-i számában a következő leveleket olvashatjuk. Bélapátfalváról 7 tanító a követke­zőket írta: ,,A leghatározottabban követeljük az iskolák államosítását, hogy az ország gyermekei egységes tankönyvekből, egységes irányítást kapjanak, és a jól végzett tanítói munka után a tanítók életszínvonal­emelkedése minél előbb valóra váljon." Major István hatvani tanító eze­ket írta: „Két év alatt tökéletesen kiismertem a felekezeti iskolák belső életét. Minden szülőnek és pedagógusnak tiszta magyar szívvel és ke­resztény katolikus hittel meggyőződésből jelentem ki. hogy az államosí­tásnak a nevelők örülnek, s a felekezeti iskolák fenntartása ellen a leg­messzebbmenően tiltakoznak." Csengő Győző szűcsi római katolikus tanító az MNDSZ egri gyűlésén a következőket mondotta: „A jó munka érdeké­ben szükséges a nevelők függetlenítése. Mi, katolikus tanítók nem akarunk egyházunk és a vallásunk ellensége lenni, nem akarjuk eskünket meg­szegni, egyházunkat és vallásunkat júdáspénzért eladni, . . . követeljük az iskolák államosítását" [50]. Az ország dolgozó népének, a szülőknek, pedagógusoknak, diákok java részének akarata 1948. június 16-án törvénnyé lett. Ezen a napon fogadta el a Magyar Országgyűlés a reakciót elsöprő többségben az isko­lák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Megyénkben 203 iskolát (187 r. k., 8 ref. és 8 magániskolát) érintett az államosításról szóló törvény. Ezen kívül államosítottak 4 felekezeti internátust is. Míg az államosítás előtt 203 iskola közül 92 népiskola és 115 általános iskola volt, addig az államosítás után csak 18 népiskola maradt és 164 vált általános iskolává. A 18 népiskola legnagyobb része tanyákon volt. Az államosításról szóló törvény gondoskodott a felekezeti tanerők átvételéről, figyelembe véve beosztásukat, szolgálati idejüket és fizetési fokozatukat [51]. A megye felekezeti pedagógusainak döntő többsége az iskolák álla­mosításáért vívott harcban szép politikai fejlődésről tett tanúbizonyságot. Sikerült elszakadniuk a reakciótól és a népi demokrácia mellé álltak [52], Az 1948—49-es tanév már az államosított iskolákban kezdődött el. A megyei nevelők lelkesek és bizakodók voltak. A volt felekezeti peda­16

Next

/
Thumbnails
Contents