Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Az iparos- és kereskedőtanulók a legsúlyosabb körülmények között végezték nehéz munkájukat. Védelmük szinte egyenlő volt a nullával. Láttuk eddig a Horthy-rezsim népellenes alsó fokú iskolai politikáját, ehhez hasonlított a középfokú iskolák terén megvalósított politikája is. A negyedszázados ellenforradalmi rendszer a kizsákmányoló osztályok kiváltságos kulturális helyzetét kívánta biztosítani. Arra törekedett, hogy az oszályellentéteket elködösítse. Nemzeti gyűlöletre, nacionalizmusra, sovinizmusra és az egyház, a papság tiszteletére igyekezett nevelni az ifjúságot. Az egri Cisztercita Rend gimnáziumának 1933 34-i értesítőjében a következőket olvashatjuk: ,, . . . az iskolai if jakra annyi figyelem fordíttassék, mihezképest azon gyermekek — főleg ha mesteremberek és földművesek szülöttei — kik már a kezdő iskolákban tudományos kiképeztetésre kitűnő elmetehetséget nem nyilvánítanak, a felsőbb tudományos intézetekre egyáltalán ne bocsájtassanak" [10]. Majd a továbbiakban ezeket írja az értesítő: „Akinek sem szándéka, sem képessége — szellemi és anyagi — nincs arra, hogy majdan egyetemi, vagy főiskolai tanulmányokat folytathasson, az olyannak egészen elhibázott az a lépése, amellyel a középiskola felé veszi az útját" [11]. Tehát elég félreérthetetlenül és világosan megmondja, hogy a munkás- és parasztgyerekek ne menjenek középiskolákba, ugyanis a „szellemi és anyagi nincstelenséget" rájuk vonatkoztatták. Jól tudták, hogy a munkások és a parasztok nyomorban sínylődtek, tanulni nem volt lehetőségük, szellemi képességeiket pedig lebecsülték. Céljuk nem is lehetett más, mint hogy a gimnázium maradjon a „kiváltságosak" iskolája. Ezt az irányvonalat igyekeztek megvalósítani a gyakorlatban is. A középiskolák nagyrésze a megye székhelyén, Egerben volt. A középiskolába munkás- vagy parasztszámazású tanuló csiäk elvétve került be. Pl. a „Ciszterci Rend egri Szent Bernát Gimnáziumában" az 1933 34-e? tanévben 506 a beirt tanulók száma, amelyből csak 7 a munkás és 9 a szegényparaszti származású, vagyis a tanulók 3,16 százaléka. Ugyanez a helyzet a többi években is ennél az iskolánál, de a többi középiskolánál is. Pl. az 1924 25-ös tanévben az „Angolkisasszonyok egri érseki róm. kat. leánygimnáziumában" érettségizett tanulók között egyetlenegy munkás- és parasztszármazású tanuló sincsen, sőt iparos szülők gyermeke is csak egy volt. Az 1929 30-as tanév anyakönyve még meglepőbb képet nyújt: 21 érettségiző diák között egyetlenegy munkás-, paraszt-, sőt kisiparos származású diák sincs. Ugyanez a helyzet az 1935 36os tanévben, amikor 18-an érettségiztek. 1941 42-ben ugyanebben az iskolában 25-en érettségiztek, és csak 1 volt köztük munkás-, parasztszármazású diák pedig egy sem volt. A munkás-, parasztszármazású tanulók hiányoztak, de annál több volt a nagykereskedő, földbirtokos, katonatiszt, főjegyző, csendőrtiszt, uradalmi intéző, orvos, ügyvéd, városi és megyei tanácsos gyermeke. A hatvani gimnázium a Horthy-korszak idején alakult, 1927-ben. 1930-ban még csak 3 osztálya volt, és az összes tanuló közül csak 3 százalék volt munkás-, és 11 százalék paraszti származású. A hatvani gimnáziumnak a teljes kiépülés után általában 300—400 tanulója volt, A hatvani gimnázium 1935 36-os értesítője szerint az egyik tanár felmérést végzett 84