Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

gyénkben 117 népiskola volt, 238 tanteremmel. Az iskolák mintegy 70—80 százaléka egyházi irányítás alatt állott. Kb. 50 százaléka egy tanteremmel rendelkezett. Az egyes falvakban elszigetelt, zárt egységet alkottak a katolikusok és reformátusok. Külön templomuk volt, külön szórakoztak, csak saját felekezetiekkel házasodtak, szinte két községet alkottak egy faluban. Természetes, hogy ezek mellett saját iskolájuk is volt, mint pl. Hevesen, Makiáron, Noszvajon, Tiszanánán stb. Az iskolák egészségtelenek, túlzsúfoltak voltak. Átlagosan 70—80 tanuló jutott egy tanteremre, de voltak olyanok is, ahol 100 tanulónál is több, mint pl. Egerszóláton 118, Balaton községben 112, Hevesen ltí4. Heves megye a Horthy-korszakban — az amúgy is elhanyagolt, alacsony színvonalú, rossz népoktatási viszonyok között — közismerten a legroszszabb megyék közé tartozott. Ennek igazolására néhány adatot idézek. Hajnal István nagytályai kántortanító 1928. június 17-én a következőket írja a megyei tanfelügyelőnek: „Nagytályán az iskolák napi takarítását még mindig a tanköteles korú gyermekek végzik. A községi elöljáróság azzal hárította el jogos kérésemet, hogy nincs rá fedezet" [2]. Forgács Gyula hasznosfelsőhutai állami tanító 1929. január 22-én a következőket írta a megyei tanfelügyelőségre: ,,A tanítást beszüntettem, mert lehetetlenség volt —12 fokos hidegben olyan tanteremben tanítást folytatni, amelynek ablakai részben szalmával, részben papírral vannak berakva. — Szánalom erre az iskolára ránézni. Akik erre járnak síelni, kirándulni, sajnálatukat fejezik ki, és egyben csodálkoznak azon, hogy még ilyen állapotban is létezhet egy állami iskola akkor, amidőn hasábokat írnak a lapokban a mi kultúrfölényünkről. — Az iskola dologi kiadásairól már 3 tanéven át senki sem gondoskodik. Senki sem kérdezi meg, hogy az a szerencsétlen tanító hogy képes szerény fizetéséből családja fenntartása mellett még az iskola szükségleteit is fedezni? . . . Nincs az iskolának takarítónője, én szoktam takarítani és befűteni. . . Pénz hiányában nincs az iskolának semmiféle naplója, egyszóval semmi sincs, amire egy iskolának szüksége lenne." Kéri a tanfelügyelőt, hogy sürgősen intézkedjék [3]. Pétervásáráról a következőket írták: „ . . . a két tantermes róm. kat. elemi iskola olyan épület, amely recseg-ropog és összedűléssel fenyeget. Az államépítészeti hivatal főmérnöke a helyszínen megállapította, hogy köz- és életveszélyes, és így a főszolgabíró elrendelte a bezáratását, és ideiglenesen más, bérelt helyiségben folyt a tanítás, de így hosszú hetek teltek el tanítás nélkül. A községben 200 tanköteles járt ebbe a két tanterembe. Az államépítészeti hivatal főmérnöke és az iskolaszék már két évvel ezelőtt javasolta új iskola építését, de mindeddig semmi sem lett belőle" [4]. Ugyanilyen jellegű jelentések, kérések és levelek érkeztek a megyei tanfelügyelőségre a tarnabodi, boconádi, verpeléti, nagyiváni, abasári, felsőtárkányi, felnémeti iskoláktól is. De nemcsak az iskolák tanítóitól, iskolaszékeitől érkeztek panaszok, hanem a tanfelügyelőség hivatalos kiszállásainak, látogatásainak jegyzőkönyvei is hasonló megállapításokat tettek. Pl. „Az ecsédi rk. elemi iskola látogatása alkalmával a következő hányok állapíttattak meg a tanfelügyelő által: rosszak a kapuk, a kiskapu teljesen hiányzik, az iskola kéményei 82