Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)
daláról lehetséges. Ezzel kapcsolatosan bizonyos kételyek merülnek fel. Ugyanis a tanulás a közösségben hatékonyabb, jobban motivált. „Igazi siker és igazi ellenőrzés a közösség előtti tanulásban figyelhető meg leginkább. Mások elismerése, az egészséges versengés, saját teljesítményeink értékelése a közösségben mind-mind ösztönzői, motiválói a tanulásnak. Л teljesen individualizált oktatás ezeket nem ismeri, és nem is használhatja fel" [12]. Az elismerést, a jutalmat a felnőtt is igényli, büszke is rá, s ez a tanulókra — legyenek gyengébbek vagy kiválóak — sokkal inkább érvényes. Ezért is a szocialista pedagógia sarkalatos tétele a közösségben folyó oktatás. Miután megvilágítottuk a pszichológia oldaláról azokat az ellenérveket, amelyek a teljesen individualizált oktatás ellen szóltak, mutassunk rá a kérdés technikai oldalára is. a) Tekintettel arra, hogy az oktatás osztályközösségben folyik, a jók, az előrehaladok szükségképpen megvárják a lemaradókat. Ilyen feltételek mellett elképzelhető a következő munkamenet: a tanulók önállóan végzik feladataikat, s az óra végén (vagy az egyes feladatok megoldása után bizonyos időszakonként) közösen folyik a munka értékelése. (Az értékelés alatt összefoglalóan mindazokat értjük, amit a kérdés pszichológiai oldalról való vizsgálatánál mondtunk: nevezetesen siker, elismerés, egészséges versengés, saját teljesítményeink értékelése stb.) így dolgoznak pl. a Lénárt-féle kísérleti matematika oktatásban részt vevő tanulók is. b) Teljesen egyéni oktatás csak oktatógépekkel valósítható meg. Ezeket biztosítani azonban pillanatnyilag nem is lehet. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az oktatás teljes individualizálása ellen egyrészt komoly pszichológiai érvek szólnak, másrészt annak megvalósítása jelenleg elháríthatatlan technikai akadályokba ütközik. Az egyéni képességekhez való igazodás azonban a szocialista pedagógiában is szükségszerű didaktikai elv. Ezért adunk külön feladatokat a jobbaknak, kisegítő gyakorlatokat a gyengébbeknek, csoportoktatás keretében differenciált feladatokkal dolgoztatunk stb., stb. Mindezek természetesen osztálykeretben végezhetők. Hasonló elvek alapján végezzük nyelvtanítási munkánkat is. Például a nyelvi laboratóriumban tanulókat, csoportokat kapcsolhatunk össze, egyéni feladatokat kaphatnak a fülkés laborban akár a tanári magnóról, akár a tanulói magnetofonról. Az egyéni munka végső soron mégis a közösségben szintetizálódik. Ezzel a programozott nyelvoktatásról szóló fejtegetéseinket befejeztük. Az elmélet kiállta a próbát. Az elmondottak figyelembevételével készített 7. és 8. osztályos programjaink általában 1 egész osztályzattal bizonyultak hatékonyabbaknak, mint a hagyományos módon tanított anyagrészek a kontroli-osztályokban. A programok bemutatása és a programokkal való gyakorlati munkának minden szempontból való elemzése egy másik dolgozat feladata lesz majd. 12 Dr. Kelemen L.: A gondolkodásfejlesztés elméleti kérdései és módszeres fogásai. Debrecen, 1968. 141. o. 79