Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

de ez csak a tulajdonképpeni oktatógép középső része lehetne, szükséges egy olyan gép, amelyik a programot nyújtja — a Didaktomat ellenőriz —, s a 3. részegység hibás válasz esetén elágaztat, javít, visszautasít az eredeti programhoz.) 3. E sok nem után. hogy állunk a programozott oktatással 8 évvel az első ismertetők után? Sokan „úgy érvelnek a programozott tanulás mellgtt vagy ellen, mintha annak egyszerre és önmagában kellene átvennie azt, amit élet és iskola együttes hatásától vártak eddig. Mintha tehát a tanuló kiszakadna természeti és társadalmi környezetéből és annak gazdag hatásrendszeréből: nem élne közösségi életet, mintha a természettudományokat. — ha programozottan tanítják is — nem kísérletileg (mégpedig tanulókísérletek alapján) tanítanák; mintha a film, a hangrögzítő eszközök, a rádió, a televízió, a nyelvi laboratórium — és itt csak a technikai eszközöket említjük ,— nem sokoldalúan egészítenék ki a tanítást és tanulást. Mintha a tanuló megszűnnék — Landa szavai — önmagát szervező rendszer lenni, és feladná minden önálló tevékenységét" [3], Mindezek figyelembevételével a szocialista pedagógia a programozott oktatásnak a hagyományos oktatással szembeni fölényét abban látja, hogy a) nagyobb aktivitás nyilvánul meg a tanuló részéről, b) hogy a tananyag logikus sorrendbe rendeződik (gondoljunk itt elsősorban Landa nagy jelentőségű munkásságára), c) hogy rendszeres a tananyag megértésének és elsajátításának az ellenőrzése mind a tanár, mind a tanuló részére (a kibernetika bevonulása az oktatásba: visszacsatolás, megerősítés), d) hogy az oktatás individualizálódik — egyéni ütemben folyik, (bár ez bizonyos technikai nehézségekbe ütközik). Vizsgáljuk meg mindezeket a kérdéseket a nyelvoktatás oldaláról. 3. 1. A tanulói aktivitás A tanulók a hagyományos nyelvórán — harmincas létszámot figyelembe véve elvileg 1,5 percen keresztül végezhetnek beszédprodukciót. Ez az átlag azonban semmiképpen sem biztosítható. A gyakorlat általában az, hogy a jobb tanulók 2—3—4 percet is beszélnek, míg a gyengébbek esetleg egész órán át hallgatnak (vagy talán órák során át!), ezzel is csak növelve a jók és a gyengébbek közötti különbséget. Ha programozott tankönyvvel vagy feladatlappal dolgoznánk, megoldható lenne bizonyos ideig valamennyi tanuló foglalkoztatása. A programozott tankönyvek és feladatlapok rendszeres alkalmazásától a nyelvoktatásban azonban el kell tekintenünk, mert nem mondhatunk le az idegen nyelv, az élő beszéd hallás utáni appercipiálásáról; ugyanis az a tapasztalat, hogy az írásban adott válasz — más tantárgyaknál is — a szóbeli kifejezőkészség rovására megy. Ez a nyelvtanulásnál még az idegen nyelvi gondolatközlést is negatív irányban befolyásolja. 3 Kiss Árpád: A programozott tanítás néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Bevezetés a programozott tanításba. Bp. 1966 . 21. o. <38