Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

3. Kék folyam ad fényes halat, Vörhenyő vad ízes falat, Feszes az íj, sebes a nyíl, Harckalandon zsákmány a díj. 4. De ki vína bajt az égiháborúval, Szélvészes, zimankós, viharos borúval? És ki vína Isten tüzes haragjával, Hosszú, kacskaringós, sistergő nyilával? 5. Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása, Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében, Csaknem összeroppan a rúd vas kezében. Miután a tanulók közös munkával, az irodalomórán szerzett ismereteik alapján megállapították, hogv az egyes szövegrészek melyik irodalmi alkotásból valók, sor került a szöveg megvizsgálására. A tanulóknak ki kellett keresniök és aláhúzással megjelölniök a mellékneveket. Kettős aláhúzással kellett megjelölniök azokat a mellékneveket, amelyek főnevek is lehetnek. Ez jó alkalmat szolgáltatott a dialektikus nyelvszemlélet alakításához: a rengeteg szóról például a tanulók megállapíthatták, és analógiás példával bizonyították is, hogy az egyik szövegkörnyezetben főnévi (Az expedíció tagjai majdnem eltévedtek a rengetegben), a másikban melléknévi (Rengeteg erdő állta útjukat: itt 'sűrű', 'áthatolhatatlan' értelemben), egy harmadik szövegkörnyezetben számnévi értékben áll ugyanaz a szó (Rengeteg ember gyűlt össze az ünnepségre.). Az analízist szintézis követte: a tanulócsoportoknak jellemző mellékneveket kellett gyüjteniök csoportok szerint: 1. a jó diákra, 2. lakóhelyükre (városukra), 3. iskolájukra, 4. Toldi Miklósra, 5. Toldi Györgyre. Ennek a feladatnak az elvégzése után frontális munkával megfigyeltettük: a melléknév a jellemzésnek fontos eszköze. A következő — versenyszerű — feladat volt: adott melléknevekhez (a tanár lediktálta ezeket) meghatározott idő alatt gyűjtsenek rokon értelműket. (A megadott melléknevek voltak: okos, szép, öreg, bátor, álnok.) Ez a feladat részben az előzőhöz csatlakozott, és annak a továbbfejlesztésével 50