Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Iára, ezt a tanulók a füzetükbe írták. Ezután következett a csoportos feladat: külön papírlapon minden csoport „tegyen rendet" a névmások között, és amelyik csoport elkészült, az írja fel a táblára munkájának eredményét. A rendszerezés szempontját a tanár szándékosan nem közölte. Ebben az esetben ugyanis, még a 6. osztályban, jó, ha a tanuló maga tapasztalja, hogy ugyanazt az anyagot többféleképpen lehet rendszerezni, attól függően, hogy mi az osztályozás alapja. A feladat ilyen megoldása azért is célszerű, mert sok esetben a tanár maga is megelégszik ilyenfajta felelettel: a névmás lehet főnévi vagy melléknévi stb., de hogy ebben az esetben milyen alapon osztályoztunk, azt már nem tisztázzák. Pedig mindenfajta osztályozásnál az elsőrendű feladat éppen annak rögzítése, hogy milyen szempontból állítottuk fel a megfelelő kategóriákat. Az ilyen munkamenetnek a gondolkozási készség fejlesztése szempontjából igen nagy a jelentősége! A 6 csoport néhány perc alatt rögzítette a táblán, hogy melyik a személyes, visszaható, kölcsönös stb. névmás, csak 4 csoport rögzítette azt is, hogy főnévi, melléknévi vagy számnévi-e, és csak 1 csoport figyelt fel az alaki sajátosságokra (összetett, toldalékolt). Ezután került sor annak a megbeszélésére, hogy mindhárom szempont igen fontos, egyik sem hagyható el. Majd a pontos rendszerezést a tanulók is beírták a füzetükbe: 1. Milyen szófajt helyettesit? 2. Mit fejez ki? 3. Alaki szempontból milyen? A tankönyv 55. oldalán levő táblázatot alakítottuk ki, kiegészítve azzal, hogy alaki szempontból a névmások lehetnek egyszerűek és összetettek (ennek rögzítése helyesírási szempontból lényeges). Az esetleges mechanikus rendszerezés így lett gondolatfejlesztő tevékenységgé, amit az is fokozott, hogy a tanár vezetésével megbeszélték: miért nincs a rendszerben a személyes, visszaható, kölcsönös és birtokos névmásoknál melléknévi illetve számnévi névmás. A komoly logikai munkát kívánó megbeszéléseket az óra végén játékosabb, könnyebb feladatok váltották fel: egyik tanuló mondott egy névmást, a másiknak el kellett helyeznie a rendszerben, majd egyik tanuló olyan mondatot szerkesztett, amelyiknek egyik szavát egy másik tanulónak névmással kellett helyettesítenie, végül ennek a feladatnak fordítottjával zárult az óra: egy tanuló névmással szerkesztett mondatot mondott, egy másik a névmás helyére konkrétabb jelentésű szót tett. Érdekes, változatos, tanulságos óra volt. Nemcsak abban segített a tanulóknak, hogy a szűkebb szaktárgyi vonatkozást (a névmások rendszerét) tisztán lássák, hanem abban is, hogy a rendszerezés módszeréhez általában adott szempontokat, és ezzel segítette a gondolkodási készség fejlődését. Ebben az esetben tehát a csoportos munkaformát logikai meggondolások tették indokolttá. Sokszor szükségessé válik egy-egy anyagrész belső rendszerezése. így pl. az 5. o.-ban a felszólító mód helyesírásának tanításakor a tankönyv ezt a fejezetcímet adja: Különféle mássalhangzókra és magánhangzókra végződő igék (92. o.). — A belső rendszerezést csoportos munkával végeztük 45