Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

telen halála után az állami és egyéni tulajdon szétválasztására kiküldött bizottság elnökeként rendezte a Moger-féle hagyatékot [45], A megtisztelő, de egyben megterhelő megbízás alól Nyulas, aki éppen akkor Erdély egészségügyének nagy átreformálásán dolgozott [46], felmentését kérte, s helyette vagy legalábbis segítőjéül Gergelyffi kiküldését kérte, akinek a vízanalízisre való „alkalmatossága a Kegyelmes Gubernium előtt ismeretes" [47]. A megbízást meg is adták, s most már ez a két orvos lett felelős az égő gáz megvizsgálásáért. Gergelyffi jobban ráért, ő 1808. május 18-tól június 15-ig, összesen tehát 29 napot töltött a helyszínen [48], és meganalizálta a környék vizeit is. Nyulas főorvosi elfoglaltsága miatt kevesebb időt tölthetett a kérdéses területen. A vizsgálatról szóló eredeti jelentést nem ismerjük, azt a Gubernium Bécsbe terjesztette fel. Az irat házi használatra készült kivonata szerint a bizottság elnöke Nyulas azt jelentette, hogy hasonló jelenség a környéken több is akad, ahol vulkáni tevékenységről nem tudnak. A gázból, amelyről a bizottság azt állapította meg, hogy az hidrogén, két palackot töltöttek meg és a jelentéshez mellékletként felterjesztették [49]. A vizsgálat jelentéséről magáról a Gubernium azt állapította meg, hogy az „olyan részletesen és világosan állítja össze a jelenség összes körülményeit, hogy ahhoz a Királyi Gubernium semmit hozzá nem adhat" [50]. A gázvizsgálat körülményeit Katona Mihály „Földleírás"-ából ismerjük. Eszerint a legjelentősebb kitörést, az ún. Zúgót, vagy „Égő Kut"-at 1808. június 12-én vizsgálták meg Gergelyffiék. Ekkor „a Zugó egész Kerületét 5 ölnyi mélységre ki-ásatták, találtak valami kősziklás fenékre, a melly tellj

es volt számtalan likakkal és üregekkel, a melyekből foly ki azon égő szesz nagy erővel". Azt is leírta Katona, hogy a gázból bizonyos csöveket töltöttek meg, majd a gázt meggyújtva azt állapították meg, hogy az „Aer inflammabilis, vagy víz szer levegő" (azaz hidrogén). Meg abban sem sokat tévedett Katona, amikor azt állítja, hogy „az említett Tudósok vélekedése szerént a föld gyomrába cbemiai munkák által, víz bontódik széllyel, s úgy származik ezen temérdek szesz, a melly könnyűsége szerént minden lehető utakon, a föld belső színe felé nyomódik" [51]. Gergelyffi utolsó, már meg nem jelent műve bevezetésében is a „hidrogéngáz" képződését úgy igyekszik magyarázni, hogy a föld belsejében vas, cink vagy más fémek megkötik a víz oxigénjét, a hidrogén pedig felszabadul [52]. A Bécsbe felterjesztett jelentést a kancellária a bécsi egyetem szakembereivel felülvizsgáltatta, s azok azt helyesnek találták [53]. Csak arra vonatkozóan szerették volna a vizsgálatok kiegészítését, vajon az égő gáz nem mérgező-e, és hogy nem lehetne-e valamilyen gyakorlati célra felhasználni azt [54], A kérdést a Gubernium az országos orvosi tanács (Consessus Medicorum) elé utalta. Ennek elnöke, az időközben elhunyt Nyulas utóda, Szőts András, ezt a kérdést nem érezte különösen fontosnak, s ahelyett, hogy Gergelyffivel erre vonatkozó kísérleteket végeztetett volna, az egész kérdés rövidesen ad acta került. Nem lehet vitás, hogy ha életben maradt volna a kémiailag jóval képzettebb Nyulas Ferenc, nem kellett volna több mint egy évszázadot várni az erdélyi földgázkincs felhasználására. E téren mégcsak korukat sem kellett volna megelőzniök, hiszen 363