Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

EGY MÉLTATLANUL ELFELEJTETT ERDÉLYI ORVOS-VEGYÉSZ: GERGELYFFI ANDRÁS DR. SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN (Közlésre érkezett: 1970. november 20.) A természettudományok történetének igen jelentős időszakát jelentik általában is, Erdélyben pedig különlegesen is a XVIII—XIX. századforduló körüli évek. Ekkor működött Nyulas Ferenc orvos, balneológus-vegyész, akinek kimagasló értékét az újabb és újabb kutatások egyre teljesebben, egyre színesebben mutatják be [1, 2, 3]. Méltánytalan és igazságtalan lenne, ha nem mutatnánk rá, hogy Nyúláson kívül mások is voltak abban az időben, akik Erdélyben a természettudományok, elsősorban a balneológia és a kémia területén figyelemre méltót alkottak, s nem igyekeznénk az ő emléküket is megőrizni. A méltatlanul elfelejtett kortársak közül legjelentősebb Gergelyffi András, akinek neve ugyan az említett két tudományág történetéről szóló munkákban, mint mellékalak fel-felbukkan, azonban senki sem kísérelte meg, hogy működését teljes egészében tisztázza. A most felszínre került levéltári adatok egyre inkább arra mutatnak, hogy Erdély egyik legkiválóbb vegyésze, képzett balneológus-orvosa volt, aki a növénytanban és a tudományos ismeretek terjesztésében is említésre méltó működést fejtett ki. Gergelyffi elfelejtett voltára utal az eddigi életrajzi adatok rendkívül szegényes volta. Szinnyei József, az alaposságáról híres Könyvészetében csak azt írja róla, hogy ,,Kraszna megye tiszti orvosa" [4], későbbi művében ezt azzal egészíti ki: „erdélyi származású" [5]. Más szerzők semmilyen adatot sem közölnek életrajzára vonatkozóan, s most, másfél évszázad távlatából már szinte lehetetlennek mutatkozik életrajzának hiánytalan összeállítása. A levéltári adatok azonban néhány vonatkozásban így is eligazítanak. Székely kisnemesi családból 1761 körül született. (Nyulas Ferenc erdélyi főorvosként végzett összeírásában, 1807ben 46 évesnek szerepel.) A pesti egyetemen végezte tanulmányait, 1790ben lett orvosdoktor. Ekkor elnyerte II. József ösztöndíját, s ezzel még egy évet maradt az egyetemen [6]. Valószínűleg elsősorban a kémiai és botanikai tanszék professzora Winterl Jakab és annak ifjú adjunktusa, Kitaibel Pál volt reá nagy hatással, erre utal ugyanis érdeklődési körének későbbi alakulása. 357