Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Itt is feltéve, mint már előbb is, hogy az interferometer transzmissziója G>-tól független és értéke mindig egységnyi (o = 1), d = 0 esetén: oo I

0(o)~2- ^a

2 (co) -doj (10) ó adódik. Elég nagy <3-ra és nem monokromatikus spektrum esetén: oo . /

{

) (o) ^ j a

2 (eo).dco (10 a) 2 ezért: oo CO fi h (b) = I

0(Ő) 7

0 (o) ~|a

2 (Cú) • cos -dm (11) 2 J c o az intenzitást d függvényeként írja le. Ez a h(d) függvény a kétsugaras interferogram, amely az interferencia-tér egy jól megválasztott pontjában mint d kihuzathossz függvénye detektálható. Ha h(Ö)~ra a (11) és I (Ő)-ra (8) a Fourier-féle inverziós formulát (ahol is h(ő) megfelel a g (v), I (OJ) az f (u) függvénynek) az alábbi összefüggésben alkalmazzuk: oo 9 (») = 6 /—• 1/ (u) • cos u v 'du, (12) a számítás az alábbi eredményre vezet: oo , c 7 (co) —Ja (b) cos — -d b, (13) ami a keresett spektrális összefüggést adja. Ilyen kétsugaras interferogram elvi rajzát mutatja az 1. ábra. A 2. ábra egy távoli infravörös tartományban egy Strong és Mc Cubbin által készített interferométerrel felvett kétsugaras interferogramot mutat, amelyhez a spektrális eloszlást a 3. ábra adja meg. A vonalak abszorpciós vonalak, mivel a sugarak vízgőzön haladtak át. 348