Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

a) a g (v) a u-nek egy értékű függvénye legyen a — oo < v < oo intervallumban; oo b) az jg(v)-dv létezzék; -oo c) a g (vj-nek lehet véges számú szakadása (ugrása). Ha egy ilyen ugrás a v

0-nál van, ott 9 (»)= h

m ~ • [g + + 9 K- e)\ e-o 2 legyen a függvényérték. Alkalmazzuk a fenti tételt két koherens fényhullámra, amelyek között ô útkülönbség van. Legyen az egyik hullám amplitúdó függvénye a(a>), a másiké o • a (oj), ahol 0 < g < 1 az optikai berendezés transzmiszsziója következtében előálló gyengítési arány. írják le a két hullámvonulatot a z tengely mentén az függvény írja le. Ügy az /, |—j, mint az /

2 j j- Q ezért a is e£Y zárt intervallumban folytonosak, annak részintervallumaiban monotonok, s így megfelelnek a Fourier-féle függvénypár f (u) függvényének. A q-t és a ő-t co-tól függetlennek tekintve, a g (v)-t így definiálhatjuk: g(v) = y2Ti-a(coJ (6) 346 függvények. Ezek szuperpozíciója következtében előálló eredő hullámvonulatot a: