Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

jelentek a politikai porondon, és ekkorra már pályát futottak meg, s nemegyszer képezték elvi döntések alapját a rendi országgyűléseken. Szabadjon ennek kapcsán röviden utalnunk rá, hogy amikor 1790-ben az országot lakó szerb nemzetiség képviselői azzal a követeléssel léptek fel, hogy számukra külön területet és autonómiát biztosítsanak, a magyar rendektől azt a választ kapták, hogy őket is, és mindazokat a népeket, amelyek „Magyarországot és a kapcsolt részeket lakják, a közös haza fiainak nyilvánítják" [16]. A gondolat később sem hunyt ki, s az 1820-as évekre már határozott nemzetszemlélet alakját öltötte. 1825—27-ben, amikor az országgyűlésen ismét szóba került a nemzetfogalom kérdése, a rendek már teljes határozottsággal fogalmazták meg, hogy Magyarországon csak egy natio van, a magyar [17], Amikor pedig a liberálisok politikai műhelyében végérvényesen tisztázódott, hogy a magyar nacionalizmusnak olyan nemzetfogalomra van szüksége, amely az egység hangsúlyozására az ország minden lakóját magába kell, hogy foglalja, a gondolatért csak ki kellett nyúlni, és csak tovább kellett fejleszteni. A magyar nacionalizmus céljainak tisztázódása azonban még nem ad elegendő magyarázatot a politikai nemzetfogalom kialakulására. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a koncepció alapjában jól felelt meg & hagyományos magyar rendi nemzetszemléletnek is, amely nem ismert a nemzet tagjai között nyelvi, népi különbségeket [18]. Emellett nem kapcsolhatjuk ki azt a hatást, amelyet a korabeli Európában is népszerűségnek örvendő francia nemzetfogalom gyakorolt a magyar nemességre, amely a XVIII. század és a felvilágosodás szemléletének megfelelően mechanikusan az állampolgárok összességével azonosította a nemzet fogalmát [19], és amely most, amikor a nemesség nacionalista célkitűzéseinek megfelelő nemzetfogalom után kutatott, a maga mechanikus szemléletével nagyon is kapóra jött. Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jól ismert érdekegyesítés koncepciójának színrelépését, valamint azt sem, hogy térthódított a nemzetiségi kérdés megoldásának az a naiv és merőben téves elgondolása, amelyben Kossuth, Pulszky és úgyszólván mindenki osztozott, aki a politikai színpadon szerepet játszott [20], hogy az egész nemzetiségi kérdés és a nemzeti mozgalmak máról holnapra megoldhatók lesznek, ha a polgári jogegyenlőséget és szabadságot a nem-magyar népekre is kiterjesztik. (Kísérteties megismétlődése a felvilágosultak naiv tévedéseinek: ha jók lesznek a törvények, mint egy varázsütésre, megváltozik minden!) E téveszme azután nemcsak a politikai nemzetkoncepció helyességéről győzte meg a magyar liberálisokat, hanem azt a reményt is elhintette, hogy a politikai nemzet ténye magában rejti valóságos, az etnikai értelemben vett nemzet megvalósulásának lehetőségét is, amelynek jelentőségét közben a pillanatnyi érdekeknek megfelelően gazdag argumentációval tagadták [21], Ismeretesek Wesselényi ,,Szózatá"-nak szavai: az „Országnak különböző ajkú lakosai, ha egyenlő jog, kötelesség s érdek szorosan egymáshoz kapcsolják, külön nyelvek mellett is alkothatnak tömött testet. E nyelvbeli különbség e szoros kapcsolatban elenyészhetik s gyakran el is enyészik, s ami polgárilag jól össze van forrva, az nemzetileg is egybe szokott olvadni" [22]. 338