Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

szetű volt, eszmei irányvonalára nézve felvilágosító. Ez az irodalom mind tartalmában, mind nyelvében más volt, mint az alakjában is megmerevedett valláserkölcsi irodalom, amelynek műveit szinte minden változtatás nélkül adták ki nagyon gyakran az évszázadok folyamán. Most már az irodalom nyelvét is a zsidó néptömegek élő nyelve váltotta fel. A néptömegekhez való fordulást demokratikus lépésnek kell tekintenünk. A jiddis irodalom, Kelet-Európa zsidóinak irodalma a reneszánsz idejére nyúlik vissza. A gettó szűk utcáin fejlődött ki a lengyel, litván, orosz és ukrán kisvárosokban. A XIX. századig kizárólag a népköltészet bélyegét hordta magán. Vallási lírájában, dalaiban, népmeséiben, legendáiban és bohózataiban az egyszerű zsidó ember gondolatai és érzelmei jutottak kifejezésre. Valójában csak a XIX. sz. utolsó negyedében indult nagy fejlődésnek a jiddis irodalom. Három író: Mendele Mocher Szforim, Jicchok Lejb Perec és Solem Alejchem voltak azok, akik műveikkel világhírre emelték a jiddis irodalmat. Ök teremtették meg tulajdonképpen a jiddis irodalmi nyelvet. Mindhárman, héberül kezdtek először írni, de nem volt nagy sikerük. Az olvasóknál csak a jiddis nyelven írott műveikkel találtak visszhangra és így kerültek be ők maguk is a világirodalomba. A jiddis irodalom három klasszikusa nagy társadalmi feladatra vállalkozott: a tudatlanságban és nyomorban élő zsidó népet akarták művelni, a szűklátókörű, fanatikusan vallásos emberekből felvilágosodott embereket akartak nevelni. Ezért műveikre a népies hangvetés és stílus jellemző mind ideológiai, mind művészi szempontból. Programjuk alapját haladó-demokratikus célok képezték: harcoltak a diszkrimináló törvények ellen, amelyek a cári Oroszországban a zsidókat másodrangú állampolgárokká degradálták, követelték a gettók megszüntetését, a zsidó népesség társadalmi és jogi egyenlőségét. A jiddis klasszikusok az egyszerű népet tették meg műveik hősévé: az egyszerű emberekkel, a mezitlábosokkal, a kézművesekkel és hordárokkal a ridegszívű gazdagokat és orthodoxokat. a felvilágosodás ellenségeit, a rabbikat állítják szembe. Hogy visszhangra találjanak közönségüknél, népköltészeti motívumokat vesznek igénybe, társadalomkritikai elbeszéléseiket a legendák és mesék formáiba öltöztetik és a mindennapi élet meghitt képeivel szövik át ezt a világot. A jiddis prózairodalom századunk első felében és legújabban főleg a Szovjetunióban indult nagy fejlődésnek. Elgondolkodtató, miért volt a jiddis részéről oly nagy a befogadó készség a szláv hatással szemben, hogy miért reagált a jiddis oly gyorsan és főleg mélyen minden potenciális szláv hatásra. Ennek talán az volt az oka, hogy a zsidók nem voltak kevésbé otthon a szláv országokban, mint Németországban. Kelet-Európa „jiddis-hazájuk" része volt. A jiddis irodalom is csak azért tudott kiemelkedni provinciális helyzetéből, és tudott világirodalmi magaslatokra eljutni, mert elfogadta a szláv környezet mélyen áramló befolyását. (Vö. Solem Alejchem és Gorkij munkásságát). 18* 275