Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

A zsidó közösség társadalmi változásának másik következménye az volt, hogy erős mozgalom indult egy szabványosított jiddis, illetve az irodalmi jiddis megteremtése érdekében. Először műveltebb emberek próbálkoztak azzal, hogy „irodalmi nyelvet" beszéljenek, csakhogy kiejtésük megőrizte a helyi jiddis sajátosságait. Az utolsó fél évszázadban mégis kialakult egy ilyen szabványosított beszélt irodalmi nyelv, melynek alapját a litván zsidók nyelve képezi, de amelyhez nagymértékben hozzájárult az Észak-Amerikai Egyesült Államokban élő zsidóság nyelvművelő tevékenysége is. Bár a jiddis ősének kérdése még nem nyert végleges tisztázást, a germán alapot, eredetet nem tartjuk kétségesnek. Általános vélemény szerint a német komponens az egész szókincs 70—75 százalékát, a héber-arámi 15 —20 százalékát, a szláv 10—15 százalékát teszi ki. Ezenkívül számolni kell egy igen kis számú román elemmel is. Egyébként eléggé nyitott kérdés még ma is, hogy a jiddis komponensei milyen arányban vesznek részt a nyelv egészében. Nem tisztázódott még, hogy tulajdonképpen min is alapszik az alkotóelemek statisztikája. Tudnunk kellene, mit kell megszámolni. Vajon elég, ha csak az alapszókat számoljuk meg vagy bele kell értenünk a prefixumokat és szuffixumokat is? Az előbbi esetben balebátishkayt 'háztartás', '(a gazdaság) rendszere' és balebáleven 'gazdálkodik' a héber komponenshez tartozik; de -ishkayt a főnévben és ~(e)n az igében a német komponensből származott, és -ev- az igében a szláv komponensből, és a szuffixumok még nagyon produktívak. Ezzel kapcsolatban egy másik kérdés is felmerül: egy bizonyos adatnak csak a létezését kell figyelembe venni vagy az előfordulásának a gyakoriságát is? Akkor mit szóljunk azon esetek százaihoz, amelyekben a külső vagy belső forma különböző. Ákhberosh 'gazember' két héber szóból van összetéve: 'egér' és 'fej', de ez az összetétel csak a jiddisben van meg, és mint A. Landau bebizonyította, egy német szleng kifejezés volt a modellje, mely most már elavult: Maus(e) kopj 'egérfej(ü)', vö. héber echbar 'egér'. Az áynnemen emlékeztet a mai német einnehmen-re, és jelenleg van is benne valami a jelentéséből, de megvan benne a szláv 'lecsillapít' (pl. egy gyereket) jelentése is. Hogy elkerüljük a nyelvnek mint egésznek a torzulását, meg kell említeni, hogy a szókincs eredetének a vizsgálata csak egyik módját alkotja a nyelvi tények vizsgálatának. Diakrónia szempontjából igen érdekes armak az ismerete, hogy a következő három felkiáltás közül: „riboyne shel oylem!" 'Világ ura!', „gotenyuü" 'drága istenem!' és „

got mainer!" 'istenem' az első a héber komponenshez, a harmadik pedig a német komponenshez tartozik, míg a második a német alapszó és a szláv képző keverékének az eredménye. Szinkron szinten, azonban az összes alkotóelemeket a nyelvi rendszeren belül fonematikai, morfológiai és stilisztikai érdemük szerint értékelik, tekintet nélkül eredetükre. A jiddisben mint nyelvrendszerben a shvarts 'fekete' nem „kevésbé jiddis", mint a grin 'zöld' vagy royt 'piros', csak azért, mert ugyanez az alak előfordul a mai német schwarz szóban is. sem az egyes számú balebós 'házigazda' nem tekinthető „inkább jiddisnek", mint a többes számú balebatim, mivel az utóbbi kiejtésére nézve közelebb all a klasszikus héber hasonmásához, A strukturalista nyelvészek 260