Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

lesztett ki, amelyet alapjában véve leírhatunk néhány magánhangzó-váltakozás felvázolásával. A nyugat jiddisre és kelet jiddisre való felosztás még mindig helyénvaló, de a keletjiddis tovább differenciálódott közép-jiddisre és keletjiddisre, mely utóbbi újra feloszlik északkeleti és délkeleti jiddisre. A három kelet-európai változat között a váltakozások annyira szabályszerűek, hogy előre meghatározhatók és kifejezhetők „magánhangzói egyenletekben": ha pl. az egyik nyelvjárásban (u) van, akkor ennek a helyén a másikban szabályszerűen (i) jelenik meg, vagy az egyik nyelvjár4s legtöbb (o)-jának (u) felel meg a másik nyelvjárásban s í. t. A mai jiddist tehát számos nyelvjárásban beszélik és a különbözőségek főleg a magánhangzók (és a diftongusok) használatában mutatkoznak meg. Általában két fő változatot ismernek el, noha a változatokat kombinálják és különböző módon jelölik. Ezek: az északi nyelvjárás, amelyet litván jiddisnek vagy (o) nyelvjárásnak is neveznek, és a déli nyelvjárás, amelyet lengyel jiddisnek vagy (u) nyelvjárásnak szoktak hívni. E felosztás a keletjiddisre vonatkozik. A nyugatjiddis nyelvjárásainak változatai rnég nem eléggé ismertek. A magyar jiddisnek legalább két változatáról tudunk, az ún. ojberlendis és interlendis változatáról. (Újabban Paul L. Garvin a The Field of Yiddish II-ben a magyarországi jiddisnek még ennél is több változatát ismerteti). Az ojberlendis vokalizmusát és konszonantizmusát részletesen ismertette Hutterer Miklós több tanulmányában (The Phonology of Budapest Yiddish. — The Field of Yiddish II. 1965. — Geschichte des Vokalismus des west jiddischen Mundart stb. ALH XVII, 1967. — Theoretical and Practical Problems of Western Yiddish Dialectology. — The Field of Yiddish III, 1968). Disszertációm felsorolja az említett nyelvjárások főbb hangtani vonásait. A jiddis „kodialektusok" némileg hasonlítanak egy teszthez a szó általánosabb értelmében. A területi változatok képződményei éppen úgy, mint a nyelvnek mint egésznek a formátumai, a rendszerezés lassú járású folyamatának az eredményei. Ennélfogva egy nyelv még szinkron síkon is rendszerek egyazon időben létező rendszereként tűnik fel, nem pedig mint egy tiszta és egyszerű rendszer. De sok pont, amelyet ez a meghatározás magában foglal, még mindig homályos; viszont a nyelvjárások, amelyek meglehetősen későn alakultak ki és az áttekinthetőség már említett fokát érték el, a nyelv és nyelvjárás konfrontációjának sok problémáját világíthatják meg. A jiddis nyelvjárások már előbb is sok sajátos vonással rendelkeztek a hangokat illetően, de csak a XVII. sz. folyamán következett be, hogy a nyelvjárások, mint a mai izoglosszák által felismerhető nyelvi valóság, megmerevedtek. Bizonyos lassú fejlődés azért továbbra is észlelhető volt a nyelvjárásokban. Bőséges bizonyíték van arra is, hogy az alatt az idő alatt, amely a XVII. sz. óta eltelt, sok kis területi vonást adtak fel a jiddis nyelvjárások a nagyobb területi egységek javára. Ezért mondhatjuk, hogy a jiddis nyelvjárások nemcsak a sokféleség kifejezői. Különböző szemszögből nézve, azok határozott irányt példáznak egy kojné felé a regionális konszolidáció közbülső fokán keresztül. Ez a növekvő egyöntetűség teljesen független, és részben megelőzi a nyelv szabványosításának tudatos erőfeszítéseit; de ez ugyanabba az irányba vezet. Y7 257