Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

regionális képződmény alakult ki: a nyugatjiddis és a keletjiddis, amelyeket egy, a Baltikum nyugati részétől a Fekete-tengerig húzódó képzeletbeli vonal választott szét. 4. A jiddis modern korszaka, amely 1700 körül veszi kezdetét, megdönti a jiddis e két tájegységre való felosztásának az egyensúlyát, A XVIII. sz. vége óta a nyugat jiddis kezd elgyengülni és végül is eltűnik. A holland, az elzászi, a svájci és a magyar jiddis jelentős maradványai még megvannak, de ha manapság a jiddisre hivatkozunk, mint már említettük, rendszerint csakis a kelet-európai változatát értjük alatta. A fejlődés legmagasabb fokát a XIX. és XX. században érte el a jiddis. A jiddis Nyugat- és Közép-Európában való térvesztése többszörösen rekompenzálódott azzal, hogy a keletjiddist beszélő zsidók megjelentek egész Nyugat-Európában, és a nagy tengerentúli kivándorlások által mind az öt földrészen. Ezzel függhet össze, hogy. a jiddis irodalom az utolsó évsz?zad alatt nagymértékben fellendült. A jiddis kialakulásának a vizsgálatában nem hagyhatók figyelmen kívül az extralingvisztikus körülmények sem. Mindenekelőtt arra mutatunk rá ezzel kapcsolatban, hogy a zsidók a IX. és X. században kezdték meg áttelep üléseik et KÖzépkelet-Franciaországból és Észak-Itáliából a középső Rajna vidékére. Népnyelvként a laaz (román alapú zsidó nyelvek) két válfaját vitték magukkal; szent nyelvük a héber volt; új településeik területén a német nyelv dialektusait az ugyanazon a területen élő nem zsidó néptömegek. így tehát a jiddis eredetileg 3 komponensből tevődött össze: a héberből, a laazból és a németből. A negyedik komponens, a szlá v a XIII. sz. közepe után került a jiddisbe, amikor ez a nyelvközösség kezdett Középkelet- és Kelet-Európába áttelepedni. A jiddis kialakulásával kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy a nyelvteremtés folyamata nemcsak az egyes alkotórészeken keresztül valósult meg, hanem minden komponensen belül a különböző évszázadokból, tájakról és társadalmi rétegekből származó nyelvi tények is egybeolvadtak. A héber komponensben pl. az alapnyelv bibliai, talmudi és talmud-utáni rétegei keveredtek össze. A laaz alkotórészen belül a nyugati és a déli laaz elemei, az ófrancia és óolasz zsidó megfelelői olvadtak egybe. A szláv komponens cseh, lengyel, ukrán, belorusz és bizonyos fokig orosz elemeket szívott fel magába. A német komponensben is kifejezésre jutnak az egybeolvadási folyamatok. Már 1250 előtt beszéltek a jiddist Kölntől Bázelig, Mainztól Regensburgig és azon túl is. Ezért kezdettől fogva a német nyelv különböző változatainak kellett hozzájárulniuk a koterrit oriális jiddis kialakulásához. Amikor a nyelvközösség a Középső-Duna táján és a később Kelet-Németországnak nevezett poszt-szláv területeken eresztett gyökeret, a jiddist a német dialektusok még több változata befolyásolta. Nem csoda tehát, ha a jiddis német komponenseinek számos vonása megtalálható a német nyelvjárásokban is. De bármilyen sok egybevágó anyag is halmozódott így fel a jiddisben és a német nyelvjárásokban, sem a jiddisben magában, sem a jiddis valamelyik sajátos válfajában nem azonosítható a német komponens egyetlen német nyelvjárással sem. Az alapnyelv „nyersanyaga" minőségi változáson ment át és teljesen beleilleszkedett az új nyelvi struktúrába. 255