Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

ban már egy kissé keresett (Komjáthy Béla c. cikke a Szeged könyve c. kötetben, Bp. 1914. 89. 1.). 4. Az író csak utal a szólásra, közmondásra Az előző pontban ismertetett típustól abban különbözik, hogy a frazeológiai egységet alkotó szavak közül nem mindegyik jelenik meg, esetleg csak egy-egy elemet ragad ki a szöveg az ismert szókapcsolatból. Azokat a példákat is ide sorolom (nem pedig a széttördeltekhez), amelyek úgy utalnak szólásokra, közmondásokra, hogy a nyelvi anyagukból nem használnak fel minden elemet, de a meglevő elemek felbontva, nem a szokásos kapcsolódásban állnak. Hogy az utalásból a szólást, közmondást felismerjük, azért lehetséges, mert az író olyan elemeket ragad ki belőlük, amelyek jellemzőek az eredeti szókapcsolatra, és olyan jelentésben állnak, amely a teljes alakhoz kapcsolódó jelentésből vezethető le — esetleg azonos is vele. Az ajtóstul rohan a házba szólást pl. akkor használjuk, ha azt akarjuk kifejezni, hogy valaki kellő előkészítés nélkül, váratlanul hoz tudomásunkra valamit — különösen valamely kellemetlen dolgot. A következő, bosszúsan tréfás szöveg a szólás ajtóstul elemét tartalmazza, az egész kapcsolat jelentéséből pedig átmenti a váratlanságot és a kellemetlenséget. A szövegben egyébként az ajtóstul úgynevezett tartalmi erősítés. „No, de majd már ajtóstul benne vagyok a Maróthyné nagynéném csiklandós pletykájában" [40]. A következő kedves leírásban az egy szóval (ásó-kapa) való utalás felidézi a teljes szólást hangulatában, jelentésében. (Ásó-kapa választja el őket.) — „A diák olyan szépen táncolta a csárdást Piroskával, úgy aprózta, úgy tudta megforgatni meg kacérul elereszteni, nagy dévajkodással úgy fogdosta, úgy megfogta —, hogy foglya is maradt ásó-kapa erejéig" [41]. Az utalással létrehozott képes kifejezésmód eufemisztikus célú: „Hiszen igaz, volt ilyen sértés is, a férje valami szálkát tett közénk egyszer régen, de én azt már elfelejtettem, nem láttam, ő látta. Azt ellenben, hogy a veje egy gerendát tett közénk, látja" [42], (Más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem.) „Már mint gyerek sokszor hallotta, hogy az öregúr keze magához hajlik, és hogy bolond a földesúr, bolond, ha tűri" [43]. (A szentnek is maga felé hajlik a keze.) Ugyanérre a közmondásra utal, gúnyosabban: „Mert bár részben és egészben hazafias munka folyik az ország szebb jövőjéért, ám azért erre a szebb jövőre mégis a konzervatívok szeretnék rátenni a kezüket, sőt a liberálisok egy-egy csoportjának is a maga árnyalata felé hajlik a keze" [44], 239