Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Mike Károly: Az Ipoly-völgy kialakulása. Földrajzi Értesítő, 1969. 3. Peja Győző: Suvad ás típusok a Bükk északi előterében. Földrajzi Közlemények, 1956. Peja Győző: Korráziós formák felszínalakító hatása a Bükk északi—északkeleti előterében. Földrajzi Közleményeik, 1957. Peja Győző: Hoigyan keletkezett az arlói „tengerszem"? Borsodi Szemle VI., Miskolc, 1962. Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi monográfiák III., Budapest, 1959. Pécsi Márton: A Duna—Tisza köze geomorfológiai problémái. Földrajzi Közlemények, 1960. Pécsi Márton: A nemzetközi geomorfológiai térképezés helyzete. Földrajzi Közlemények, I960. Pécsi Márton: A magyar középhegységek geomorfológiai kutatásának újabb kérdései. Földrajzi Értesítő, 1964. Pécsi Márton—Szilárd Jenő: Az elegyengetett felszínek főbb kutatási és nomenklatúrái problémái. Földrajzi Értesítő, 1969. 2. Pécsi Márton: A Balaton tágabb környékének geomorfológiai térképe. Földrajzi Közlemények, 1969. 2. Pincés Zoltán: Morfológiai megfigyelések a Hór völgyében. Földrajzi Értesítő, 1955. Radó Sándor: Magyar Nemzeti Atlasz. Budapest, 1967. Rátóti Benő: A geomorfológiai térképek hidrográfiai elemeiről. Földrajzi Közlemények, 1969. 2. Sziládi József: Javaslat a geomorfológiai térkép iskolai változatának kartográfiai megoldására. Földrajzi Közlemények, 1969. 2. Szabó László (szerk.) Földrajz I. Általános természeti földrajz, Főiskolai tankönyv, Budapest, 1968. Udvarhelyi Károly: Általános természeti földrajzi gyakorlatok — Geomorfológia. Budapest, 1964. Vadász Elemér: A geológus munkája. Budapest, 1927. GEOMORPHOLOGISCHE ÜBUNGEN AN DER PÄDAGOGISCHEN HOCHSCHULE DR. KÁROLY UDVARHELYI Die Erdoberfläche ist die Hauptstossebene der aus dem Inneren der Erde wirkenden Kräfte und der die Erde von aussen berührenden Einflüsse und Hauptgebiet der Synthese. Auf ihr ist die reiche Kette der widerspruchsvollen Wechselwirkungen, der die Molekularbewegungen begleitenden qualitativen Veränderungen, der Gesetzmässigkeiten erkennbar. Die Geomorphologie, die sich mit der Morphologie der Erde beschäftigt, ist deshalb eine der wichtigsten Disziplinen der Geographie. Sie, als Konnexwissenschaft kommt in Berührung mit der Geologie, Geotektonik, mit den klimatischen, wassergeographischen Verhältnissen, mit dem Wirtschaftsleben. Ihre Kultivierung bietet wertvolle Gesichtspunkte zur Ausgestaltung des geographischen Denkens. Deswegen ist es rechtlich und wichtig an der pädagogischen Hochschule sie zu unterrichten, wo sie in den regionalen geographischen Beschreibungen und in der Vorbereitung des Unterrichtes in der allgemeinen Schule gleichweise wichtig ist. Die moderne Anschauung hält den Formenschatz der Erdoberfläche für wirkende Synthese aller wichtigen Flächenschaffensfaiktoren. Die Arbeit der Geomorphologie hat mehrere Richtungen: a) ausser der Bekanntmachung der Oberflächenformen b) prüft sie die Wirkung der Faktoren, den Verlauf der Oberflächenentwicklung, c) sie bestimmt die weiteren Richtungen der Entwicklung und d) s'ie schlägt die Umwandlung der Fläche, ihre wirtschaftliche Verwertung vor. Die Natur des Lehrgegenstandes wünscht, damit wir bei den Übungen der Hochschule mit dialektischen Methoden arbeiten, polygenetische und — in Verbindung mit der Produktion — Regionverwertungs Gesichtspunkte verwenden. Die geomorphologisdhen Übungen unterscheiden sich von den theoretischen Vorlesungen dadurch, dass sie ein bestimmtes, engeres Gebiet untersuchen, wenigeren Stoff umfassen, weiterhin, dass die Übung „aktives Kenntniserwerben" ist; hier 130