Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

ják elfelejteni azt sem, hogy a Petőfi Tsz-ben, Eger határában Szecskó néni elénekelte nekik a Volga-dalt. Ők sokat hallottak már azelőtt is a hagyományos magyar vendégszeretetről, de most saját szemükkel győződtek meg erről. Egerből azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy sok, még több igaz barátot szereztek maguknak, és hogy nincs többé olyan hatalom a földön, amely a testvéri szovjet és magyar nép barátságát megdönthetné. A jeleci pedagógiai főiskola kandidátusa, L. Szevrjugina egy másik cikksorozatában is megörökítette egri látogatásukat [18]. Ebben lelkes hangon emlékezik meg az egyes tanszékeken látottakról és hallottakról. A főiskola Tudományos Közleményeit is átlapozgatja és talál bennük nagy jelentőségű tanulmányokat. Felkeltik érdeklődését az orosz tanszék hallgatóinak szakdolgozatai, amelyek az orosz és szovjet klasszikusok egy-egy fontosabb problémáját világítják meg. Dicséri a magyar nép munkaszeretetét és erejét, amellyel legyőzte az 1956-os ellenforradalmat. Az Eger környéki Petőfi Tsz-ben elbeszélget a munkásokkal, amelyből azt a következtetést vonja le, hogy a magyar nép óriási lendülettel építi jövőjét, a szocialista Magyarországot. Szevrjugina beszámol cikkeiben azokról a kirándulásokról is, amelyeket főiskolánk szervezett a küldöttségük részére. Sikerült jól megismerkedniük Budapesten kívül az ország többi nagy városaival és történelmi emlékeivel is. A „magyar tenger" — a Balaton fodros hullámai, a ragyogó ősz a maga tarka színeivel, mindenütt a jól megművelt földek, a terhüktől roskadozó gyümölcsfák az országutak szegélyein, a sok-sok virág, a Bükk és a Mátra magas csúcsai, az aggteleki cseppkőbarlang fantasztikus képződményei szinte felejthetetlenül bevésődtek a küldöttség emlékezetébe. Bár csak rövid három napot töltöttek a jeleciek Egerben, itt-tartózkodásuk nemcsak a két főiskola hagyományos baráti kapcsolatát mélyítette el, hanem hozzájárult a magyar—szovjet barátság megerősítéséhez is. IX. Egerről tudnak azonban már a Krím-félszigeten is. A. Oliferov bánya- és erdőmérnök, a földrajztudományok kandidátusa 1959 májusában járt Egerben. Egy alustai újságban [19] így ír rólunk: ,, . . . Magyarországi utazásunk alkalmából mindenütt szívesen fogadtak bennünket, de különösen meleg fogadtatásban volt részünk Egerben. Itt nagyon jól dolgozik a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, amelynek 30 elnökségi tagja van és akikkel nagyrészt meg is ismerkedtünk. A társaság tevékenységében aktív szerepet játszanak az Egri Pedagógiai Főiskola orosz tanszékének munkatársai, akik beszélnek oroszul. Ma Magyarország csaknem minden iskolájában tanítják az orosz nyelvet és ezért a jól képzett orosztanárokban nagy a kereslet. Eger egyik történelmi nevezetessége a vár. 1552-ben, a törökök ostroma idején, alig kétezer főnyi védősereg védelmezte a várat egy hónapon át a hatalmas túlerő, 150 ezer török ellen, és csak 40 évvel ké59