Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)
kiemelkedő teer etikusának számított, önmagával viaskodva, korábbi önmagát lebírva kellett eljutnia ahhoz, hogy a kérdés mélyére tekinthessen és abból következtetéseket vonjon le. Nem tekinthető kis eredménynek, hogy eljutott a nemzetiségi érdekek létjogának elismeréséhez, a nemzetiségek jogállásának tisztázásához, s olyan gyakorlati teendők elvi megfogalmazásához, aminők az alkotmánytervben találhatók. Figyelemre kell méltatnunk, hogy az alkotmányterv azoknak a terveknek a sorában, melyek a korabeli Európában a nemzetiségi kérdés megoldására ez idő tájt születtek, a leghaladóbbak mellé állítható, s bátran állíthatjuk, hogy megvalósulása esetén az egykorú Európa leghaladóbb nemzetiségpolitikai gyakorlata alakulhatott volna ki. Joggal írhatta Kossuth.: ,,Én e szervezést nagymértékben demokratikusnak tartom és valósággal demokratikusabb az, mint az Amerikai Egyesült Államoké". ,,E megoldás . . . honunkat, s annak minden népét szabadokká, boldogokká teendi, s a hazát kevés idő alatt egy paradicsommá varázsolja, melyen, az emberiség tekintete örömmel fog megállapodni" [31]. Nem kerülheti el figyelmünket továbbá az sem, hogy Kossuth az alkotmánytervhez kapcsolt függelékek egyikében további engedményekre is késznek nyilatkozott. „Kijelentem . . . nyíltan, a bennem élő testvéri érzelmek egész őszinteségével. . ., ha azon polgártársaink, akiknek nyelve más, mint a mienk, óhajokat táplálnak, melyek figyelmes kutatásomat kikerülték, az csak onnan származik, hogy azon óhajok nem jöttek tudomásomra. De legyenek, kérem, meggyőződve polgártársaink, hogy a magyar nemzet feledségbe süllyesztette a hajdani kölcsönös sérelmeket, hogy testvérileg nyújt nekik kezet, s hogy semmiképp sem idegenkedik megadni mindent, amit testvér testvértől kívánhat" [32], Nem hagyhatjuk említés nélkül végül, hogy Kossuth a nemzetiségi érdekek védelmét alkotmányos jogok alapján kívánta biztosítani, s nem feledhetjük, hogy Kossuth jogász volt, s mélyen tisztában volt azzal, hogy minden ország legfőbb törvénye az alkotmánytörvény. Szándékainak komolyságát egyébként misem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezek az elvek politikai gyakorlatában is azonnal érvényre emelkedtek [33], Már az alkotmánytervezet megfogalmazása idején világos volt Kossuth előtt, hogy a nemzetiségi kérdések Magyarországon a belpolitikai oldal mellett külpolitikai, „internacionális" oldala is van, s — mint később írta — az arra „való gondos figyelem nélkül a nemzetiségi kérdés biztosan, tartósan, s kielégítőleg meg nem oldható" [34]. E felismerés alapján alig pár hónappal a szabadságharc bukása után megfogalmazódott benne a nemzetiségi kérdés, egy közép-európai szintű megoldásának igénye is. Már 1850. január 18-án eljutott végkövetkeztetésként ahhoz a meggyőződéshez, hogy a Duna-völgy népeinek „jövőjét csak az biztosíthatja, ha ezek erős konföderáció alapján" egyesülnek [35]. Ez a felismerés volt lényegében egyike azoknak a motívumoknak, amelyek arra sarkallták, hogy az egész közép-európai nemzetiségi bonyodalom megoldására nagyvonalú tervben mutasson utat. így történt, hogy még ez év június 15-én Teleki Lászlóhoz írott levelében már részletesen is körvonalazta a konföderációra vonatkozó elképzeléseit [36], Nem volt véletlen tehát, hogy az alkotmányterv zárósoraiban, mint hatékonyabb megoldást, államszövetség létrehozását ajánlotta. „Ha azonban nemzetem hinné — írta —, hogy biztonságát 413