Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

jellegű tennivalókat tekintette [22]. Ezekre nézve feladatként azt jelölte meg, hogy teljes egészükben a nemzetiségek kezére kell adni azokat, hogy azután az államon belül autonómiát élvezve, szabadon és demokratikusan intézhessék azokat. Ez ügyek intézésére javasolta, hogy miként az ,,egy vallásúak egyesülnek", akként az egy „nemzetiséghez tartozó egyének" is ,,egyesülend"-jeriek, hozzanak létre „szervezetet", „egvlet"-et, „egyesület"-et, „nemzetiségi egyetem"-et, válasszanak „főnököt", alkossanak „szabályokat az egyesület" számára, kormányozzák azt, s intézzék az ügyeket szabadon, saját tetszésük és belátásuk szerint, Az állam ügyeik intézésébe nem szól bele. „Az egyletnek semmi dolga az állammal, az államnak semmi az egylettel." Mintául a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezeti felépítését ajánlotta, melyet „kitűnően szabad" és demokratikus szervezetnek tartott [23]. Az állam feladatát a nemzetiség „politikai érvényesítéséiben vélte felismerni, amin elsősorban a „közéletbeni szabad nyelvhasználatot" értette [24]. Ezt, mint a konföderáció tervének bevezetőjében mondotta, a „lehető széles körű decentralizáció" [25] érvényesítése révén tartotta lehetségesnek, mint később hozzátette, „többség elvének alapján, s a kevesebbség jogainak respektálása mellett" [26], Ennek megfelelően az alkotmánytervben olyan erőteljesen decentralizált állam létrehozását jelölte meg feladatnak, amely épp decentralizáltságánál fogva, minden nemzetiség érdekeinek védelmére alkalmas. Amelyben már a községek is igen széles körű autonómiával vannak felruházva, maguk választják tisztviselőiket, s alkotmány garantálja a községek „politikai nemzetiségét", vagyis azt a jogot, hogy a községek maguk döntsék el többség alapján, hogy mely nyelven érintkeznek a kormánnyal és a törvényhozással, s kérnek jelentéseikre, leveleikre, kérvényeikre választ, amelyben alkotmány biztosítja a „tanítás szabadságá"-t, s a „nemzetiség fejlesztésé"-re, hogy a községi iskolákban „az oktatási nyelv a község igazgatási nyelvével" legyen azonos. Amelyben ugyanakkor az alkotmány a kisebbséget is védelmébe veszi a „többség elnyomása ellen", s „biztosítja a kisebbség azon jogát, hogy panaszait és követeléseit a község elébe, perügyelését a bíróságok elébe saját nyelvén terjeszthesse, vagy hogy külön községgé alakulhasson, ha teljesíteni képes azon föltételeket, amiket az alkotmány községképzésre meghatározott", s a tanítás szabadságának elve és joga alapján biztosítja, hogy „bármely községi kisebbség" „tanodákat alapít"-hasson és tarthasson fenn. Kívánatosnak tartotta a megyék községekhez hasonló átszervezését is. Eszerint „politikai nemzetiség"-ének biztosítására minden megye a választások utáni első ülésén megállapítja hivatalos nyelvét, s a „nemzetiségnek a megyébeni kifejtése végett" „legalább egy megyei tanodát" létesít, melynek „tannyelvét a megye határozza meg". A községekhez hasonlóan, a megye is teret nyújt a kisebbségek érdekeinek. Saját „nyelvén szónokolhat" a megyegyűlésén, és ezen terjesztheti be kérelmeit a megyei hatóságokhoz. Joga van kultúrájának ápolásához iskolákat alapítani. Jóllehet a törvényhozó hatalomról és a kormányról szóló részek csupán azt emelik ki, hogy a törvényhozó testület maga határozza meg tárgyalási nyelvét, s a törvényeket mindazokon a nyelveken közzéteszi. 411