Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

s abból erős kritikával alakították ki saját módszerüket. Ellenezték azt az elgondolást, bogy a munkáltatást és az elméleti oktatást szétválaszszák. A „cselekvő oktatás'' módját választották, amely Jávor Albert szavai szerint: „olyan munkaoktatást jelent, mely nem e célra szánt külön műhelyekben történik, hanem az elméleti tárgyak tanításával organikus összefüggésben" [68]. A természettudományos tárgyakban sem laboratóriumok létesítésére törekedtek ennek az elvnek megfelelően, hanem a tananyagot lehetőleg minden esetben a tanulók kísérletei, megfigyelései alapján igyekeztek elvégezni. Mindenestől át akarták törni a hagyományos oktatás kereteit, Jávor szerint ,,A munkaiskola tankönyveiben hiába keressük a tanítási anyag módszeres feldolgozását, sőt az ismereteredményeket sem foglalják öszsze, hanem csak az iskolai munkára nyújtanak nyers anyagot" [69]. Az új „cselekvő iskola" kikísérletezésére a polgá' i iskolák igen kedvező körülményeket találtak. Az 1928-ban létesített szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola első pedagógia tanára, Mester János már kezdetben elkötelezte magát a munkaiskola mellett [70]. A polgári iskolák országos főigazgatója, Leidenfrost Gyula pedig a kísérletek eredményét meg sem várva, elrendelte, hogy a polgári iskolák egészében alkalmazni kell ezt a módszert (még a humán, tárgyaknál is). Ezt az elsietett, akkor végrehajthatatlan rendelkezést később vissza kellett vonatni. Addig azonban az erőltetéssel sok ellenséget szerzett magának maga az elv is, amely pedig spontán módon, de mértéktartással igen biztatóan kezdett előre haladni. A polgári iskolák próbálkozásai, ha végül nem valósulhattak meg teljes egészében, mégis rendkívül értékesek, mert példát mutattak, hogyan lehetne ezt a módszert még inkább az oktatás szolgálatába állítani. A kémiai cselekedtető oktatás kimunkálására az első lépéseket a budapesti, Mester utcai irányító polgári iskola tette. Itt született meg az első ilyen irányú módszertani munka, Ruzsinszki Henrietta tanulmánya [71]. Hogy ezt a munkát a kortársak is úttörő jellegűnek tartották, eléggé jellemzi az, hogy a főváros polgármestere, Szendy Károly írt hozzá előszavat, ebben is buzdítva a polgári iskolák tanárait a cselekedtető iskola megvalósítására: „Indítson kezdeményező lépésre, késztessen önálló gondolkodásra, serkentsen eredményt kierőszakoló, kitartó munkára, élessze a kutatás és tanulás vágyát, ismertesse fel a természet nagyszerű és bölcs berendezését..." Ruzsinszki Henrietta munkájában foglalkozik a cselekedtető kémiaoktatás elvi és gyakorlati kérdéseivel egyaránt, hivatkozva Loczka Alajos [65] és Loschdorfer János munkáira [72], Igen értékes a polgári iskolai egész kémiai anyagnak a cselekedtető oktatás elveinek megfelelő áttekintése és a minta-óravázlatok szép kivitele. A kisérleteztetes kiemelt helyzetére utal az is, ahogy Ruzsinszki a kémiai (és ásványtani) tanórákat típusokba sorolta: • 1. Kísérleti óra (tanulókísérletek) 2. Kísérleti bemutató óra (részben tanári kísérletek), 314