Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

Az ebben az időben 1935-ben felépült pécsi cisztercita gimnázium pedig ideális lehetőségeket biztosított a munkáltató oktatás számára. Itt . . a III. emeleten a chemiai előadóterem (125,5 négyzetméter) ... 4 hosszú tanulói dolgozóasztallal van felszerelve, amelyeknél összesen 60 tanuló végezhet chemiai kísérleti munkát. Az asztalok víz-, gáz- és villanyvezetékkel, légsűrítő és légritkító berendezéssel összekapcsolható vezetékkel, vannak felszerelve, ezenkívül minden tanulónak elzárható polc és fiók áll rendelkezésére a chemiai kísérleti felszerelés számára. Tanári dolgozó és ásványtár csatlakoznak a chemiai előadóhoz" [45]. E gimnázium példája egyben azt is mutatja, hogy a kísérleteztető oktatás legelső tényezője nem a pazar berendezésű tanterem, hanem a szaktanár áldozatvállalása. Ebben a csodálatos ,,kémiai paradicsomban" nem folyt különösen számottevő tanulókísérletezés. Az első tanévben az Értesítő szerint „a felszerelés hiánya és az a tény. hogy már a kémiai anyag érdemleges elvégzése után lett csak használható a munkaterem . . . , három munkaóra (lángfestések, néhány egyszerűbb reakció a szerves vegytan köréből)" volt meg. A későbbi évek munkájáról sem szólnak az évkönyvben. A természetrajzi és vegytani szertár viszonylag nagy öszszegű vásárlásai (1935/36: 844 P; 1936/37: 647 P; 1937/38: 421 P.) elsősorban a biológiai bemutatásokat és a biológiai munkaórákat kívánták szolgálni. Működött viszont itt a régi értelemben vett „vegytani gyakorlatok" című foglalkozás, amely mint említettük, inkább a mai kémiai szakkörnek felelt meg. Ezek a „gyakorlatok" kevés, átlag 10 tanulóval dolgoztak, így a foglalkozások előkészítése könnyebb volt a tanár számára, emellett a tanulók által befizetett részvételi díjból a tanárnak számottevő mellékes jövedelme származott. Ez elég általános jelenség volt akkor. Az is bizonyítja, hogy rendes munkaoktatás nem folyt, hogy „a gyakorlatok" során elvégzett évi 100 kísérlet „egy része párhuzamosan haladt a tanítás anyagával." Nem lehet mindebben csak a tanári önzés jelét látnunk, a helyzet szinte rászorította az iskolákat, hogy ne vállalják a munkaiskolái kémiaoktatás bevezetésének terhét. Mert igaz ugyan, hogy — mint Sándor János is írta — azok az állami középiskolák, amelyek a kémiai cselekedtctő módszert bevezetik, alapfelszerelésre 800 pengőt kapnak, ami — megállapítása szerint arra elegendő is —, de a fogyóanyagokat a tanulók anyagi hozzájárulásából kellett előteremteniök a tanároknak. Még a leginkább egyszerűsített, primitív eszközökkel végzett kísérletek minden tanulótól havi 50 fillér hozzájárulást követeltek, ami akkor sokaknál számított [46]. Történtek olyan próbálkozások, hogy az alapfelszerelés összeállításánál jobban takarékoskodjanak. S. Evangélista egy tanuló felszerelését kb. 11 pengőből ki tudta hozni [47]. Mások a vegyszerfogyasztás leszorítására adtak tanácsot. Regős József a kénnel foglalkozó gyakorló óra összes költségét egy osztályra 92 fillérre (tanulónként 1,5 fillér) számolta ki [48]. A gimnáziumok túlnyomó többségében azonban nem is merült fel 308