Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

3. A földrajzi gyakorlat jó hatása a munkára nevelésben is megmutatkozik. A hallgatók szellemi és fizikai erőit a konkrét feladat mozgósítja a legjobban. Az egyéni feladat a siker felé hajt, és növeli a fiatalok felelősségtudatát. Jutalmuk a sikerélmény, amely semmivel sem kisebb az elméleti tudásban elért sikereknél. Néha még annál is erős ebb. Nagy megnyugvást okoz a szellemileg nem kimagasló, de jó gyakorlati érzékű embernek (önbizalom). Az ilyenekből sokszor kitűnő pedagógusok lesznek. A munka a hallgatók megismerésének is legjobb alkalma, egy-egy terepgyakorlat után eddigi ítéleteink nem egyszer módosulnak, sokszor kedvezően. 4. A gyakorlat az iskolában (és a termelés a társadalomban) többnyire az ismeretek alkalmazása. A kettő mégis más. A termelés előállít a fogyasztás érdekében. Az iskolai földrajzi gyakorlat viszont a jelenségek mibenlétét, az előállítás lehetőségeit és módszerét, annak területi, társadalmi és politikai összefüggéseit kutatja. Mivel a földrajzi gyakorlat nézőpontja sokrétű, hatása a politechnikai nevelésben is érvényesíthető. A már említett és tisztán természeti jellegű vízföldrajzi megfigyelések is politechnikai jellegűvé lesznek, ha a vizsgált jelenségek társadalmi vonatkozásait is feltárjuk (árvízvédelem, öntözés, ipari felhasználás, üdülés, közlekedés, település, egészségügy). Kétségtelen, hogy a főiskolán nem közvetlenül termelő embereket nevelünk. De ők lesznek, akik a termelésbe küldendő embereket nevelik. Ezért van szükségük átfogó politechnikai szemléletre. Ez képesíti őket a földrajzi jelenségek értékelésére és az oktatásban a termelési vonatkozások kidolgozására. 5. Fontos az érzékszervek összehangolt működése és a munkaeszközök hozzáértő használata. A természet és a gazdasági élet jelenségeit — felidézve a legkülönbözőbb benyomásokat — minden érzékszervünk közvetíti. Az ingerek sokfélék (fény, szín, szag, forma, hang, hő, keménység, halmazállapot, mozgás, változás, mennyiség, minőség, sokszorosan tapadva egy-egy jelenséghez). Meg kell tanítanunk a hallgatókat arra, hogy ebből az ömlesztett benyomáshalmazból (különösen a szabadban) tudják kiválasztani a lényegest és a jellemzőt, ami éppen szükséges, hogy a vizsgálatot pontosan körülhatárolt kérdésekre irányíthassák. Ismerniök kell a megfigyelés módját. Érteniök kell a minőségi elkülönítéshez és a menynviség meghatározásához. Munkára összehangolt érzékszerveiket most már kifelé aktivizálják. Mérjenek magasságot, lejtőszöget, irányokat, időjárási, vizföldrajzi elemeket. Foglalkozzanak a termelés eredményeivel. Készítsenek vázlatot, munkatérképet. Gyűjtsenek kőzet-, talaj- és növényföldrajzi mintákat. Szükségük van leleményességre és megfelelő kézügyességre. Meg kell tanulniok az általános iskolában is használható egyszerű mérő- és kísérletező eszközök készítését. A megfigyelések feldolgozásában elengedhetetlen a rajzolás. Ezek a műveletek és adottságok nagyban erősítik az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát, fejlesztik tanítványaink megfigyelő, tervező, kivitelező és manuális képességeit. Hozzá is tartoznak szorosan a földrajztanárok képzéséhez. A mérő- és a kísérletező eszközök használata fontos az általános iskolában is. Nagy baj, ha ezeket valaki nem tudja kezelni, saját munkájával is nem gyarapítja. Mégis előfordul: „Ma lépten-nyomon tapasztalható, hogy a pedagógusok nem tudnak bánni 260