Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

bizalmam, annak a különös irodalomnak elméleteihez, amely oly buján tenyészik a polgári társadalom szemétdombján. Bizalmatlan vagyok — folytatja Lenin — azokkal szemben, akik nem látnak egyebet, f ontosabbat a szexuális kérdésnél. Ügy látszik, a túltengő szexuális teóriák, amelyek nagyrészt csak hipotézisek, gyakran egészen önkényes hipotézisek, a szerzőknek abból a személyes szükségletéből erednek, hogy abnormális vagy túltengő nemi életüket a polgári erkölcs előtt igazolják, vagy elnézést kérjenek tőle. A polgári erkölcsnek ez a burkolt tiszteletben tartása éppoly ellenszenves előttem, mint a szexuális dolgokban való turkálás ... Bár nem vagyok aszkéta — folytatja —, de úgy látom, hogy az ifjúság és néha az öregek „új nemi élete" is gyakran egészen polgári: a jó polgári bordélyházi élet bővített kiadása. Mindennek semmi köze sincs a kommunista értelemben vett szerelem szabadságához. Bizonyára ismeri azt a hírhedt „elméletet", hogy a kommunista társadalomban a nemi ösztön kielégítése olyan egyszerű, olyan jelentéktelen, mintha valaki egy pohár vizet innék. Ez a „pohár víz elmélet" ifjaink egy részét megbolondította, egészen megbolondította. Sok fiatal ifjúnak és leánynak végzetévé lett. Hívei azt állítják, hogy ez marxista elmélet. Köszönöm az olyan marxizmust, amely a társadalom ideológiai felépítményének minden jelenségét és változását egyenesen és közvetlenül annak gazdasági alapjaiból vezeti le. A dolgok azért mégsem ilyen egyszerűek. Ezt egy bizonyos Engels Frigyes a történelmi materializmussal kapcsolatban már rég megállapította. A hírhedt „pohár víz elmélet"-et egyébként teljesen antimarxista, és tetejébe társadalomellenes „elméletnektartom. A nemi életre nemcsak a természeti adottság hat, hanem az is, ami már kultúrává lett, akár alacsony, akár magas ez a kultúra. Engels A család eredete c. munkájában rámutatott annak a jelentőségére, hogy az általános nemi ösztön egyéni nemi szerelemmé fejlődött és finomodott. A nemek kölcsönös viszonya nem egyszerű kifejezője a társadalmi gazdaság és egy olyan fizikai szükséglet kölcsönhatásának, amelyet a fiziológiai szemlélet gondolatban elszigetel. Nem marxizmus, hanem racionalizmus lenne, ha e viszonyok változását önmagában, kiragadva egész ideológiai összefüggéséből, közvetlenül a társadalom gazdasági alapjára akarnók visszavezetni. Persze, aki szomjas, az inni akar. De egy normális ember normális körülmények között nem fog az utca sarába feküdni, hogy pocsolyából igyék. Olyan pohárból sem fog inni, amelyből már sokan ittak, és a sok szájtól zsíros a széle. De mindennél fontosabb a dolog szociális oldala. A vízivás egyéni dolog. A szerelemhez azonban kettő kell és egy harmadik, mert új élet keletkezhet. Ez pedig már társadalmi érdeket érint, közösség iránti kötelességet jelent. Mint kommunista — mondja a továbbiakban Clara Zetkinnek — egyáltalán nem rokonszenvezem ezzel a pohár víz elmélettel, még akkor sem, ha ez a szép címke ékeskedik rajta: „A szerelem felszabadítása". 15