Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

megalapozása, nem fordítottak különösebb gondot a logikus gondolkodás fejlesztésére sem: csak a jó kifejezőkészség, a hatásos előadás a fontos, és „az emlékezés gyakorlása". Ilyen céllal hazafias verseket kellett a tanulóknak megtanulniuk. * Éppen az a tény, hogy az első polgári iskolai tanterv alig lép túl a népiskolai anyag igényén, teszi természetessé, hogy rövidesen revízióra szorul. Az 1879-es tanterv [22] már inkább a gimnáziumhoz közeledik, s így szabja meg a feladatát: ,,. . . azon jártasság megszerzése, hogy a tanuló oly tárgyakról, amelyek tapasztalata és tanulmányai körébe esnek, világosan és szabatosan tudjon szólni és stiláris ügyességgel tudjon írni." Itt találkozunk tehát először a nyelvtan alapos ismeretének követelményével. Nyilvánvaló, hogy még nem gondolhatunk olyasfajta széles körű ismeretre, amelyet a mai iskola ad a tanulóknak — ezt a kérdést majd a további fejezetek tárgyalják —, de legalább az igény megvan az alapos szaktárgyi ismeret megadására. Hangot kap tehát az a felismerés, hegy az eredményes készségfejlesztés csak tudatos ismeretre alapozva képzelhető el. A gyakorlati élet követelményét tekinti ez a tanterv akkor is, amikor a világos és szabatos szóbeli kifejezés mellett külön hangsúlyozza, hogy a tanulóknak meg kell tanulniuk „stiláris ügyességgel" írni. Ez a célkitűzés az írásbeliség terjedését, térhódítását dokumentálja a mindennapi polgári életben. A polgári iskola és a gimnázium tantervi célmeghatározása pusztán megfogalmazásban tér el, ott sem lényegesen. A különbség mindössze anynyi, hogy a „jártasság megszerzése" helyett a gimnáziumi tantervben „képesség" szerepel [23]. Gyakorlatilag tehát az első tantervek nem sokkal vitték előbbre az anyanyelvi képzés ügyét: érezték a jelentőségét, hangoztatták is, csak éppen a megfelelő helyre nem tudták beilleszteni, mivel tisztázatlan volt a „mit" és a „hogyan" kérdése: vitatott volt, hogy mennyit lehet megtanítani a nyelvi anyagból, de kidolgozatlanok voltak a módszerek is. # Figyelemre méltó, hogy a polgári leányiskolák számára 1887-ben kiadott tanterv [24] hangoztatja először, hogy szükséges ,,a nyelvtan öntudatos és alapos ismerete, a növendékek értelmi erejének azon fokon kiművelése, hogy magyarul világosan és szabatosan tudjanak beszélni és írni". Végre szóba kerül hát az ,,öntudatosság" is. De meglepő, hogy éppen a polgári leányiskolában, hiszen a polgári iskola létrejöttétől kezdve gyakorlatibb irányú iskola volt, és a gimnáziumnak volt szinte kizárólagos feladata, hogy előkészítsen az egyetemi tanulmányokra. Mégis a polgári hirdeti meg először az „öntudatosság" követelményét, és éppen a leánypolgári, pedig ebben az időben a leányiskolák kevesebb elméleti anyagot nyújtottak növendékeiknek, mint a fiúiskolák. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a polgári iskolában — különö151